4. Én tudom, te is, ne tedd a hülyét.

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, és remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, legalább annyira, hogy nyomot hagyjatok magatok után. Utólag is szeretnék, boldog új évet kívánni mindenkinek!
Lace x. 

VILMÁNYI DÉNES

Most mondanám, hogy reggel frissen, és üdén ébredtem, de akkor óriásit kéne kamuznom. Az ébresztőm a többiekétől eltérően, pofátlanul marha korán ébresztett, hogy a reggeli előtt Janával még elmehessünk futni.
Lénárd és Matyi a hasukon fekve horkoltak versenyre, majdnem, hogy egész éjszaka. Már amennyit aludtunk azután, hogy 1 óra környékén Lotti elhagyta a szobánkat.
Számomra egyáltalán nem volt fura, hogy a közelemben volt, - talán meg is merem kockáztatni, hogy örültem is neki - hiszen, mikor Janával közös programom van, rendszerint elhozza Lottit is. A másik két srácot különösebben nem érdekelte, hogy itt van, bár Matyi többször is hangoztatta, hogy mennyivel jobb lett volna, ha helyette a legjobb barátnője ragad be hozzánk.

A folyosón legnagyobb meglepetésemre, Jana nem várt rám. Gondolatban fejbe csaptam magam, mikor rájöttem, hogy simán aludhattam volna még 5 percet, hiszen ismertem már a lányt annyira, hogy tudjam mindenhonnan elkésik. Az edzője mindig azt mondogatja, csoda, hogy a születését nem késte le.

Összeszereltem a telefonomat, a fülhallgatómmal, hogy fél füllel zenét is hallgassak, ami megadja a ritmusát a futásomnak.

- Indulhatunk? - köszörülte meg a torkát a lány. Megforgattam a szemeimet, kihagyva a megjegyzést a késését illetően, a zsebembe csúsztattam a telefont. Jana előttem haladt egy lépéssel, így - akármennyire is a legjobb barátnőm volt, és nem akartam tőle az égvilágon semmit - tökéletes rálátásom nyílt az egész testére.

Sötétszőke haját, egy szoros copfba kötötte a feje tetején, de még így is leért a derekáig. Felsőtestét, - ahogy Matyi is mondta - csak egy fekete topp takarta, és mivel még ragyogóan sütött a Nap, így meleg is volt, tehát csak egy rövidnadrágot viselt mellette, ami kiemelte a fájóan formás fenekét.

Miután erőt vettem magamon, és egy fejrázás után beértem a lányt, egyből felém kapta a tekintetét, és furán méregetett, amitől enyhén szólva megijedtem. Ha Jana így nézett az emberre az sosem jelentett jót, ugyanis ilyenkor szokta elkezdeni, a jó indulatú megjegyzéseinek a fosását. Imádtam a stílusát, hogy nem az a berögzült lelkizős csaj volt, csak egyszer - kétszer már túl messzire ment, az őszinteséggel.

- Na, mi volt ez a "Lotti véletlenül bent ragadt nálatok" történet? - megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amikor csak a tegnap éjszakáról kérdezett. Szerettem volna, ha hagy még egy kis időt, át gondolhassam, mit is mondok neki az igazság helyett, ugyanis az eredeti ötlet eléggé aljas volt. Viszont Janát és a türelmet lehetetlen egy mondatban említeni, ugyanis soha semmire nem vár kettő percnél tovább. Éppen ezért történt az, hogy mikor már percek óta nem válaszoltam, nem éppen kedves mozdulatokkal kezdte el ostromolni az oldalamat - Ajánlom, hogy az igazat mondd, vagy kiheréllek!

- Ugyan már, te sem bántanád a kisebbik Dénest! - léptem arrébb tőle, mert akármennyire is lazán kezeltem a dolgot, belül rettegtem, hogy megteszi, az meg ugye nem kedvezne mindenkinek - Nos, az volt, hogy a Matyi biztos forrásokból megtudta, hogy a Roland legújabb célja, a Lotti megszerzése, és hát, mi úgy gondoltuk, hogy mi lenne, ha ez a terv még váratna magára egy kicsikét...És, ezért nem szóltunk a tanárnőnek, hogy Lotti éppen nálunk pisil, mikor jött a kulccsal. És, ja. Minek legyen azzal a szarrágóval, ha olyan jó csávók társaságát is élvezheti, mint az enyém?! - tártam szét a karjaimat, miközben kiléptünk a szállásunk ajtaján.

- Te jó ég! - csapta homlokon magát, miközben hevesen rázta a fejét - Te mindig ilyen szarul csajoztál?

- Micsoda? Milyen csajozás? - vontam fel a szemöldökömet, és a kérdés miatti meglepettségtől pár oktávot még a hangom is ugrott.

- Dénes - sóhajtotta, és egy pillanatra rám vezette azt a tipikus "én tudom, te is, ne tedd a hülyét" tekintetét, amitől az ember rendszerint elszégyelli magát - Még a hülye is látja, hogy Lotti már elég régóta nem közömbös számodra - rázta meg a fejét, majd nem törődve azzal, hogy én a döbbenettől mozdulni sem tudok, futásnak eredt, és eltűnt a kora reggeli amsterdami tömegben.

×××


Ha az éjszakai bezártság nem lett volna elég büntetés, szerény kis osztályunkat a mai napon városfelfedező "kaland" túrára ítélték. Tehát a két lelkes tanárnő, letörölhetetlen mosollyal sétált a már kevésbé lelkes csoportunk élén, miközben épp a csapatokat sorsolták ki. Úgy 15 percnyi séta után Erika néni bevágta a satu féket, így egyértelművé téve, hogy a "rázzuk le az osztályt egy idegen országban" játék perceken belül kezdetét veszi.

Úgy terpeszkedtünk a füvön, és lassan már egymáson is, mint akik most mászták meg a Mount Everest-et, és senki nem akart belegondolni milyen lesz majd, mikor csapatokba osztva kell majd rohangálnunk ebben a baszott nagy városban.

- Tündéreim! - csapta össze a tenyérét, széles, túlontúl kedves mosollyal az arcán osztályfőnökünk. Tizennyolcból, tizennyolc ember forgatta meg a szemeit a megszólítás hallatán, mert annak ellenére, hogy lassan már mindenki a 17-et taposta még mindig tündérek, mókusok, ciculik voltunk - A feladat egyszerű. Hat darab háromfős csapatunk lesz, és mindenki kap egy - egy térképet, amin be van jelölve az útvonal, amit meg kell tennetek, ahhoz, hogy megkapjátok a helyes megoldást, ugyanis a térkép mellé kaptok még egy lapot, aminek az egyik oldalán a helyhez kapcsolódó kérdések vannak, míg a másikon a megoldást rejtő pöttyök. 15 kérdés van, és 60 válasz lehetőség, ám minden kérdésre csak egy helyes válasz van. Az nyer, aki a leghamarabb visszaér, és a legtöbb elsőre bejelölt helyes válasza van!

- A csapatok pedig a következők - vette át a szót Adri, miután fojtott mosollyal végigmérte a társaságunkat - Az első háromfős csapatban, Lotti, Matyi és Dénes fogják egymást segíteni - reménytelen esetként könyveltem el a dolgot, ugyanis Matyi alapból akkora idióta volt, mint mások neki futásból sem, én gyűlöltem a földrajzot, Lotti pedig szimplán csak Lotti volt, aki arra is büszke volt, hogy egy világtérképen be tudta lőni Magyarországot, és mi most Amsterdamban voltunk. Lotti gyorsan áttelepült hozzám és Mátyáshoz, így a többiekre nem figyelve próbáltunk meg rájönni, hogy hogyan tudnánk túlélni ezt az egészet anélkül, hogy akármelyikőnk eltűnne.

- Már, mióta letettük a seggünket ide, azóta keresek valami használható wifit - nézett fel egy pillanatra a telefonjából a lány. Ahogy rám vezette a tekintetét, egy pillanatra zavartan elmosolyodott, és egy tincset újfent a füle mögé tűrt - És, most megtaláltam! - ragyogott fel a szeme, és kikapta a kezemből, a nem rég kiosztott lapot - Csak annyit kell tennünk, hogy elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem látnak, és gyorsan a netről kikeressük a válaszokat! - pattant fel, és meg sem várva minket, elindult az egyik hatalmas épület mögé, miután megleste, hogy hol nem fognak minket lánti.

- Hallod, a csaj tud valamit - bökött oldalba Matyi, miközben sebesen kapkodtuk a lábainkat, hogy beérjük az elöl rohanó lány, aki csak hátra fele kiabálta, hogy út közben hány kérdést válaszolt már meg - Tudod, ha nem jönne be neked, és nem lennék oda Janáért, már rég ráröppentem volna vallotta be, és még mielőtt reagálhattam volna lehuppant a bőszen pötyörésző Lotti mellé.