Oké, tény, hogy borzalmasan sokat késtem, de higgyétek el tényleg nagyon sajnálom. Ellenben most itt vagyok, egy szokásosnál hosszabb résszel, ami bár nem kulcsfontosságú, azért szerintem nem túl unalmas. Nagyon várom a visszajelzéseiteket!:)
Fran D. Black
13. A naiv, a bunkó és a hazug
Lotti
Roli ott állt velem szemben, a szokásos vigyorával méregetve
engem. Akárhogy akartam, akármit csinált, ha hazudott is, én erre a srácra
sosem tudok haragudni. Viszont egyenlőre azt sem tudtam, kinek higgyek. A
szívem ezerrel húzott Roli felé, hiszen mégiscsak több közöm van hozzá, mint
Déneshez, viszont a józan eszem kézzel-lábbal kiállt Dénes mellett, és hamarabb
el tudta képzelni Rolandról, hogy hazudik.
- Kapsz egy esélyt, hogy újra elmeséld, mi történt, mostmár
őszintén - meredtem rá karba tett kézzel, fél szemöldököm felhúzva.
- De hát az előbb már mondtam, hogy Dénes csinálta tegnap -
csóválta a fejét értetlenül.
- És esetleg nem volt rá valami oka is? - próbáltam kihúzni
belőle a dolgot.
- Én nem tudok annak a fejével gondolkodni - rántotta meg a
vállát.
- Roland! - rivalltam rá.
- Inkább kezdjük azzal, hogy mit mondott neked. Talán
könnyebb dolgom lenne, nem gondolod? - Tipikusan megkerülte a válaszadást. Egy
pillanatra elgondolkodtam, mérlegelve mennyire jó ötlet ez, aztán végül
bólintottam.
- Azt mondta, tényleg megütött, de azért, mert elszállt az
agya. Attól, hogy... azt mondtad tegnap, hogy... - dadogtam, félve kimondani a
tényleges okot. Mi van, ha Roli tényleg ártatlan és én megkérdőjelezem?
Mennyire lenne gáz és szánalmas rám nézve? Végül úgy döntöttem megéri a
kockázatot, legfeljebb az egészet Dénesre kenem. -, hogy azt hazudtad
lefeküdtél már velem, sőt Janával is - sütöttem le a szemem. Roland nem reagált
egyből, helyette gyanúsan hallgatott. - Roli, ne merj hazudni! - néztem rá
dühösen, mivel ordított róla, hogy erre készül.
- Rendben, talán tényleg mondtam ilyet - tett fel a kezeit,
ezzel felcsapva rám egy adag vizet a medencéből. - De alig emlékszem rá, szóval
az is lehet nem mondtam, de ez is, hogy igen. Tisztára részeg voltam! - mondta,
mint egy mentség képen.
- Úgy hallottam az emberek részegen őszintébbek - feleltem,
kérdőn tekintve rá.
- Oh, tehát őszinteség az, ha azt mondom lefeküdtünk? Mikor
nem? - válaszolta, olyan arckifejezéssel, mintha legalább megnyerte volna a
csatánkat.
- Ahj, nem így értem - csaptam a vízre. - Mindegy, de akkor
ezek szerint bevallod, hogy megérdemelted. Teszem hozzá, megköszönném, ha nem
mondanál, még részegen se ilyen hazugságokat - szorítottam össze az ajkaim.
- Jó, sajnálom. De akkor nem haragszol rám igaz? - kérdezte,
és közben már bújt oda hozzám.
- Dehogy haragszom. Csak nem szeretem, ha kínos helyzetekbe
hozol - feleltem, és engedtem, hogy átöleljen. A nyakamba fúrta a fejét, és hallottam,
hogy nyitja a száját, még mondani valamit, de nem tudta befejezni, mert az
osztályfőnökünk ordibálni kezdett nekünk. Mikor felé fordultam, menet közben
láttam Dénest, aki olyan arccal nézett minket, ahogy megöleltük egymást, mintha
a fogát húznák. Beszélnem kell vele.
- Gyerekek! - kiáltotta Erika néni, olyan hangerővel hogy az
Aqualand emeletén lévők is tisztán hallhatták a számukra idegen szót. Nem,
egyébként kicsit sem volt gáz. - Legkésőbb háromnegyed óra múlva indulni
szeretnék, ergo legalább a lányoknak ajánlom, hogy kezdjék el a készülődést.
Aki nincs kész időben... Azzal nem tudom mit csinálok, de nem ússza meg
szárazon! - mondta a mutató ujját lengetve ordibálva. Erre Mátyás random
röhögni kezdett, de talán még hangosabb, mint, ahogy a tanárnő dirigált az
előbb.
- Értitek! - fuldoklott nevetés közben kiabálva. - Nem
ússzuk meg szárazon! - röhögte a hasát fogva. De az általa várt hatást továbbra
sem sikerült elérni, mert nem csak hogy az egész osztály, de még legalább
ugyanennyi külföldi is bámulta őt - ki, miért - értetlenül. - Azért vicces,
mert a vízben vagyunk - mondta a szemét törölgetve, továbbra is heherészve.
- Értjük te vadbarom, csak az a szar, hogy egyáltalán nem
vicces - szólt neki Dénes, és lelocsolta a haverját, hogy a hideg víz észhez
térítse, ami persze nem jött be.
- Nyomorék - morogta Roland, aki a derekamat átkarolva állt
mellettem. Felnevettem. Az a lényeg, hogy jól kijönnek egymással a srácok.
- Na, jó szerintem én tényleg megyek öltözni - mondtam, mire
én elindultam Jana felé, ő meg vissza Olivérékhez, akire egyébként a Vivis
történések óta sokkal jobban figyelek.
》》》》》
- Dénes! - kiáltottam, mikor megláttam végre a folyosón. A
hajszárítóhoz igyekezett, mivel mi lányok már rég kész voltunk, de ők még épp,
hogy csak kijöttek a medencéből. Na, akkor kire is kell várni?
Dénes a neve hallatán megtorpant, és bevárt, míg mellé
értem, aztán tovább indult a hajszárítók felé, ezért követtem.
- Csak elnézést akartam kérni, amiért neked ugrottam Roland
pofán verése miatt - mondtam, a szárító hangját túlharsogva.
- Semmi baj - rántotta vállát. - Nem a te hibád -
mosolygott. - Sokkal inkább azé a gyökéré - tette hozzá fojtott hangon. - De
gondolom most is sikerült megvezetnie, abból, amit láttam.
- Ne beszélj így róla - sütöttem le a szemem.
- Király, tehát véded is - bólintott gúnyosan. - Ilyenkor
nem érzed magad naivnak? Hazudozik, aztán megbocsátasz egy szavára, és ez
ismétlődik folyamatosan.
- Ezt nem gondoltad komolyan - néztem rá összeszűkült
szemmel. - Lenaivozol, és meg akarod szabni, mikor hogy döntsek Rolanddal
kapcsolatban. Csak azt ne felejtsd el, hogy én sokkal jobban ismerem őt -
fejeztem be, majd ellöktem magam a faltól, aminél támaszkodtam. Ez most tényleg
megsértett. Nem tudom, honnan vette a bátorságot rá, hogy ilyen lekezelően
beszéljen.
- Ne már, Lotti, várj - szólt, és a karom után nyúlva
visszafordított. - Nehogy már ez a köcsög ugrasszon minket egymásnak.
- Nem ő ugraszt, hanem te - morogtam. - Ne próbálj mindent
rákenni.
- Jajj, ne csináld ezt! Tudod jól, hogy gyűlölöm a srácot,
mindenkinél jobban. Én csak... kezdek besokallni tőle. Nem akartalak
megbántani. - Bólintottam. Talán tényleg naiv vagyok, de neki is sikerült
egyből enyhíteni ezzel.
- Talán féltékeny vagy rá? - kérdeztem fél szemöldökömet
felhúzva.
- Rá? - horkant fel. - Mire, hogy egy sunyi paraszt, vagy
talán arra, hogy hazudik, mint a vízfolyás? - Végig mértem az arcát. Bár ez egy
határozott nem válasz volt, nem tudtam neki elhinni, hogy tényleg nem
féltékeny. Az arckifejezése sem erről árulkodott.
- Ha te mondod - vigyorogtam, aztán kimentem az aulába, ahol
egy- két lányon kívül a srácok ültek kanapékon, vadul játszva Patrik
telefonján. - Ti meg mit csináltok? - ráncoltam a szemöldököm.
- Ssssssss! - sziszegtek le egyszerre legalább hárman.
- Jól van, na, bocs már, hogy meg mertem szólalni - tettem
fel a kezem védekezően, miután leraktam melléjük a hátitáskám. Vili végül,
megszánva, rám pillantott.
- Head of galaxy war a neve - közölte, mire vontatottan
bólintottam, mintha egyáltalán lenne fogalmam arról, hogy mi a franc is az. -
Olyan játék, mint a LoL, csak ez androidra meg iOS-re van. - Aha, mert
egyébként így már sokkal világosabb lett a dolog...
- Oh, értem - mosolyogtam. Nem bizonyultam megfelelő
színésznek, mert a srác kiröhögött, de másodpercek töredéke alatt már nem is
figyelt rám, hanem vissza kapcsolódott a csatába.
- Vaaaaaa - ordítottak fel egyszerre pár perc múlva
mellettem, így facebookozás közben megugrottam a helyemen ijedtben. - Pedig már
majdnem meg volt - röhögött kínjában Patrik, majd egyszerre veszekedni kezdtek,
ki játssza a következő menetet. Zoli nyert.
- Jézusom, olyanok vagytok, mint a gyerekek - forgattam a
szemem a srácokat nézve. Közben még néhány lány, fiú, meg a tanárnők is
kijöttek a folyosókról, tehát felálltam, hogy összeszedjem a cuccom. Persze a
kockák egyáltalán nem zavartatták magukat.
- Akkor mehetünk - tapsikolt Erika néni. - Fiúk, tegyétek el
a kütyüt, és koncentráljatok az indulásra! - rivallt rájuk, mire elrakták pár
percre a telót, de addig is végig a stratégiát tárgyalták meg. Amikor pedig
felszálltunk a buszra, egyből folytatták is a nélkülözhetetlen játékot, a hátsó
ötös ülésen.
Janával beültünk egy páros helyre a kisbusz közepe körül. A
kockákon kívül majdnem mindenki síri csöndben volt, zenét hallgatott, meg
olvasott. Úgy tűnt rendesen leszívott minket a víz. Mivel ám nekem egyik
tevékenységhez sem volt kedvem e kettő közül, áttértem a kedvenc programomra:
az agyalásra. Ismét kattogni kezdtem azon, hogy naiv vagyok, de közben Dénes
meg bunkó, míg Roland hazug. Amikor az osztálytársaimat méregetve gondolkodtam,
egyszer csak, úgy mikor már 5-10 perce mentünk, valami felkeltette a figyelmem.
- Tanárnő! - kiáltottam előre, mire néhányan felfigyeltek
rám a telefonjaikból. - Én nem akarok beleszólni, de csak 17-en vagyunk. Valaki
hiányzik - mondtam, amire Erika néni egyből felpattant idegesen.
- Na ne szórakozzatok! - kiáltotta. - Komolyan? - nézett rám
kétkedve.
- Hát, ha jól tudok számolni, akkor aham. - Elkezdtem
felmérni a többieket, hogy megpróbáljak rájönni kit nem látok. - Basszus, a
Viktor! - kiáltottam. - Ti gyökerek, nem felejtettetek el valamit? - rivalltam
a kockákra, akik simán képesek voltak a legjobb haverjuk hiányzását figyelmen
kívül hagyni.
- Remek, tehát akkor fordulhatunk vissza! Patrik, Zoltán,
Gergő, Vilmos, Bálint, mivel ez határozottan a ti lelketeken szárad elsősorban,
ezért még számolunk! Sőt, mondjuk, kezdhetjük azzal, hogy ideadjátok azt a
ketyerét - tipegett hátra a buszban, ami immár ismét az Aqualand felé tartott,
az ofő, hogy kivegye a srácok kezéből a telefont.
