Helló!:)
Sajnáljuk, az újabb egy hetes késést, de sajnos összejöttek a dolgok, így nem nagyon volt időnk felrakni a részt, amiről csak annyit szeretnék elmondani, hogy nekem az eddig kedvencem, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog!:)
Sajnáljuk, az újabb egy hetes késést, de sajnos összejöttek a dolgok, így nem nagyon volt időnk felrakni a részt, amiről csak annyit szeretnék elmondani, hogy nekem az eddig kedvencem, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog!:)
Lace x.
VILMÁNYI DÉNES
Szemétség, hogy akkora elégedett vigyor virított az arcomon, mint még soha, mikor Lottit és az összevert képű legjobb barátját néztem, a medence túl oldaláról?
Mondjuk, a bánatot sem érdekli, mert tényleg büszke voltam magamra, amiért megtettem egy ekkora lépést. Bár nem terveztem, hogy ilyen nyomokat hagyok Rolika arcán, a művem jobban tetszett, mint eddig bármi más.
Vagyis, egészen addig úgy gondoltam, amíg meg nem láttam Lottit bikiniben. Mondanom sem kell, hogy azonnal le kellett hűtenem magamat, miután alaposan végigmértem a testét. Többször is. Oda - vissza.
Karjaimmal támaszkodtam a medence szélén, kényelmesen elüldögéltem egymagamban, amíg Roland egyre hevesebben, csapkodva magyarázott Lottinak. Aztán egyszer egyszerre vezették rám a tekintetüket, én pedig gúnyosan felnevetve kacsintottam egyet Roland felé.
Az a nyomorék még csak megverni sem tudott rendesen. Tény és való, hogy próbálkozott, de ha el is talált az öklével, akkor az az ütés is messzire elkerülte az arcomat. Csak a mellkasom bal oldalán volt egy halvány kis lila folt.
- MATYI BOMBA! - üvöltötte a legjobb barátom, miközben neki futásból, belecsobbant a medencébe. Hangosan nevettem, amikor megláttam a mögötte - lépcsőn - érkező Janát, aki szörnyülködve figyelte őt, amiért ekkora állat, és amiért a csobbanás során telibe találta őt.
- Te vadbarom! - prüszkölte kisimítva az arcából elszabadult tincseit. Amint Matyi észlelte, hogy felidegesíthette a lányt, egyből kihúzta magát, gyorsan beletúrt a hajába, és Jana elé pattant, hogy megbizonyosodjon róla, hogy semmi bántódása nem esett.
Nevetve figyeltem őket, ahogy Matyi szerelmes pillantásokkal illeti a lányt, holott a szíve mélyén tudta, hogy semmi esélye nála. Jana pedig félt. Az a lány, aki keménynek mutatta magát mindenki előtt, aki soha nem sírt, ő félt. Rettegett attól, hogy újra közel engedjen magához valakit, aztán megint átverjék majd. Egyáltalán nem Matyival volt a baj, hanem Jana másokba vetett bizalmának hiányával. Ami természetesen a mi Rolandunk hibája.
A nevetésem kezdett elhalni, és sokkal inkább fancsalibb ábrázatot vettem fel, amit a halkan mormoló barátaim is észrevettek, és egy pillanat alatt mellettem termettek. Lapos, keserű mosollyal váltogattam a tekintetemet köztük, ők pedig értetlenül, összezavarodva bámultak vissza rám.
Végül Matyi megunta a hallgatást, és a vállamnál fogva meglökött. Túljátszva a szerepemet dőltem el, majd buktam a víz alá. Mosolyom szélesedett, ahogyan megfordulva a saját tengelyem körül, a társaságunkat bámuló lányokat fedeztem fel. És mivel Mátyás egyértelműen el volt foglalva Janával, így egyedül indultam oda hozzájuk.
Négyen voltak, három zavartan kuncogott, míg egy - aki középen állt - feltűnően végigmért és csábos vigyor kúszott piros ajkaira.
Feltűnően szép lány volt; sötét barna, már - már fekete haja egy kontyban pihent a feje tetején, ugyanilyen színű szemei kíváncsian vizsgálták az enyémeket, és nagyot kellett nyelnem, amikor lopva lejjebb vezettem a tekintetemet a testén. Egyértelmű volt, hogy oda figyel magára, ráadásul tisztában is volt azzal, mennyire őrjítően néz ki.
- Hello - köszörültem meg a torkomat, és hirtelen eszembe jutott, hogy nem is tudok nekik mit mondani. Pontosabban nem tudom, milyen nyelven kéne hozzájuk szólnom.
- Hello - fogait az alsó ajkába mélyesztette, és áldottam az eget, amiért olyan hőmérsékletű vízben voltunk, amivel kellően le tudtam hűteni magamat. Viszont a lánynak erősen angol akcentusa volt, így bátorságot, és minden angol tudásomat magamhoz véve kezdtem el beszélgetni vele.
×××
- Dénes - ijedten ugrottam meg a mögülem érkező hangra, ezzel messzebb kerülve Lindsay-től. Pedig már baromi jó úton haladtam nála. Szikrákat szóró tekintettel fordultam meg a tengelyem körül, de a pillantásom abban a pillanatban meglágyult, amikor felismertem az előttem ácsorgó Lottit. - Cs-csak azt akartam kérdezni, hogy tudnánk - e beszélni, de ú-úgy látom elfoglalt vagy - motyogta lehajtva a fejét, és elfordulva tőlem, visszaindult a lányokhoz.
Karjai után kaptam, az ujjaim szorosan bilincselődtek a csuklója köré, és határozottan húztam magam mögött, egy olyan pontig, ahol semmilyen osztálytársunk nem volt halló távolságban.
- Biztos ráérsz? Még csak el sem köszöntél a bombázótól - húzta el a száját gúnyosan, már nyoma sem volt a kezdeti félénkségének. Ahogy messzebb kerültünk Lindsay-től, úgy lett egyre bátrabb Lotti.
- A neve Lindsay - mordultam rá, majd látva a meglepett tekintetét, zavartan lesütöttem a szemeimet, és mély levegőkkel próbáltam lenyugtatni magamat. - És, természetesen ráérek. - Rád bármikor. - Nos, miről szeretnél beszélni? - fontam össze magam előtt a karjaimat, és unottan neki dőltem a medence falának, míg ő egyik lábáról a másikra álldogált.
Annyira lenyűgözően gyönyörű volt. Igazi formás lány, nem olyan csont és bőr, mint manapság mindenki. Kreolos barna bőrét egy egyszerű, fehér bikinivel emelte ki még jobban. És persze ezzel a színnel felhívta a figyelmet a fontosabb idomaira is, amiket természetesen férfi léttemre megbámultam magamnak. Sötét barna haja most vizesen tapadt a homlokára, amit azzal próbált elhárítani, hogy félpercenként beletúrt, ezzel engem teljesen kikészítve.
- Mégis mi a bánatos halál faszáért verekedtél Rolanddal? - hangja csak suttogás volt, és pont ezért sokkal ijesztőbb, mintha kiabált volna velem. Ráadásul még káromkodott is, ami rá nagyon ritkán volt jellemző - Nem mindegy az neked, hogy ő kivel kavar? - tárta szét a karjait hitetlenül, én pedig homlokon csaptam magamat. Egyértelmű, hogy nem az igazi sztorit ismeri. Akkor nem így kérdezné, sőt nem is velem veszekedne.
Közelebb hajoltam hozzá, átpillantva a válla fölött pont kiszúrtam Rolandot, aki természetesen minket figyelt, és győztes mosoly ült az ajkain. Várj csak Rolikám, várj csak.
- Édesem, azért hagytam helyben a te legjobb barátocskádat, mert azt mondta, hogy megfektette Janát - a szemei elkerekedtek, a levegő egy pillanatra a tüdejében ragadt - és téged. - ezúttal mély levegőt vett, lesütve a tekintetét megfordult a tengelye körül, miután még erőltetetten rám mosolygott, és elmotyogta, hogy nyugodtan menjek vissza az angol bigémhez.
Ha nem láttam volna rajta, hogy másodperceken belül robbanhat, biztos, hogy kioktatom őt Lindsay nevét illetően.
- ROLAND, GYERE IDE DE AZONNAL! - Lotti abból a tekintetből is különleges volt, hogy neki nem számított hol van, vagy mit csinál, képes volt mindent félretéve ordítani. Még egy olyan helyen is, ami tele volt idegenekkel.
Magában fortyogva indult meg a megszeppent srác felé, én pedig hangosan nevettem az arckifejezésén. Na, meg azon, hogy megijedt egy 165 centis lánytól.
- Ez meg mi volt? - a helyét egyből Jana vette át, aki mellém állva felvette ugyanazt a testtartást, amit én, és szórakozottan figyelte, ahogyan a legjobb barátnője hevesen gesztikulálva üvöltözik Rolanddal. - Egyszer én is szeretnék így kiabálni ezzel a nyomorékkal - sóhajtotta óvatosan a vállamnak döntve a fejét.
- Nem tetted meg, amikor szakítottatok? - kérdeztem meglepve, amin gunyorosan felnevetett.
- Mikor volt már az?! - legyintett, én meg elgondolkoztam azon, hogy elmondjam- e azt is neki, amit Lottinak is. - Ebből sosem elég.
- Akkor jó - vontam meg a vállamat, amelyiken nem támaszkodott - mert azt mondta, hogy megdugott téged és Lottit. Nos igazából ezért vertem szét.
Eltoltam magamtól, majd hátráltam tőle egy lépést, amikor láttam, hogy a szemei vérben forognak, és szinte hallottam, hogy valami elpattant az agyában.
- Szalontai Roland, ajánlom, hogy menekülj - sziszegte.
Az előbb azt gondoltam, hogy Lotti az ijesztő, mikor suttog?! Akkor Janára nincsenek szavak.
