11. Snapchat

Először is bocsánatot kell kérnem, amiért egy hetet csúsztunk, de sajnos nem lettem időre készen. Másodszor meg kell köszönnöm, hogy már 6 feliratkozónk van, ezen kívül kommentek is érkeznek, ami nekem/nekünk nagyon jó érzés, tehát hálás vagyok érte, és továbbra is várom őket. Harmadszor pedig itt az új rész, ismét Lotti szemszögből, ismét tőlem, és ismét remélem, hogy tetszeni fog nektek!

Jó olvasást!

Fran D. Black

11. Snapchat

Lotti

Már este kilencfelé járt az idő, de még csak most következtek a nap legfontosabb programjai. Míg a fiúk valami fogadás miatt -, amiről annyit tudok, hogy Roli nyerte meg - éppen bulizni indultak, mi lányok eközben már lezuhanyoztunk. Arra gondoltunk, ha a srácok kanbulit tartanak, mi miért nem csinálhatnánk egy csajos pizsibulit? És a fiúk voltak olyan rendesek, és megdobtak minket egy üvegborral, mondván "ennyitől is bebasztok", de fogalmam nem volt kifogja ezt hatónk közül meginni... Mindenesetre nem akartuk megsérteni őket, ezért műmosollyal elfogadtuk, és engedtük őket lelépni.

Alíznak volt DVD lejátszója meg filmjei, így mi hárman mentünk át hozzájuk, hogy megkezdjük a vitát, arról mit is nézzünk.

- Úú nézzünk valami szuperhősöst - csillant fel Csenge szeme, majd amikor meglátta a lemezek között a Bosszúálló címűt, izgatottan mutatta fel a nyertest a részéről. Mi öten egyöntetűen hurrogtuk le az ajánlatát, és egyből valami csajosabb után kezdtünk kutatni.

- Na, akkor szavazzunk a három közül: Fogadom, Valentin-nap, vagy a Kék lagúna - Az ébredés? - kérdezte Alíz a hason fekve a lemezeket mutogatva. Viszonylag egyhangúan megválasztottuk az utolsót, és gondosan előkészítettük a százas zsebiket, meg a konyhásoknak köszönt popcorn adagokat.

Elkezdtük nézni a kiválasztott romantikus drámát, ami valljuk be, nem igazán okozott nagy meglepetéseket nekünk, hiszen négyen már láttuk, de Csengét meg Vivit alapból nem kötik le túlzottan az ilyen stílusú filmek, szóval készen álltunk rá, hogy ha úgy alakul leütjük őket.

- Aszta, van borunk?! - szólalt meg Vivi, alig tíz perccel a kezdés után ő már látványosan felmérte a szoba összes kis pontját, valami érdekfeszítő dolog után kutatva, és úgy tűnt meg is találta. - És még ki sem bontottuk? - csóválta a fejét, és egyből ráugrott az üvegre, majd bontogatni kezdte, mi, többiek pedig homlok ráncolva követtük végig a szemünkkel. - Hmm, hmm kékfrankos. Fogalmam sincs, mit jelent ez, de az biztos, hogy finom - kortyolt bele az italba. - Ki kér? - vitte végig lassan, mindegyikük előtt, de csak egy-egy fejrázást és furcsálló vagy döbbent tekintetet kapott. - Hát, annál több marad nekem - rántott vállat, majd visszaült a helyére és tovább iszogatta magában a bort. Nem, ekkor még nem gondoltunk bele, hogy ő ezt tényleg teljesen meg akarja inni.

Újra elkezdtünk a filmre fókuszálni, ahol a főszereplők, már kint voltak a szigeten, és megkezdték a szenvedést. Hamar visszasüppedtünk volna a filmünk világába... ha nem lenne egy Vivink.

- Mi a büdös franc, Olivér? Menj már a... - mondta, a csöndhöz képest nagyon is hangosan, mire egyszerre fordultunk felé. Hogy jön ide Olivér? De, amikor észlelte, hogy igen, ezt hangosan kimondta, hirtelen motyogásba váltott. Vivi idegesen fészkelődött, és mellette szemet szúrt nekem az alig húsz perc alatt több, mint a feléig megüresedő zöld, literes üveg. Semmi jót nem ígért ma nekünk Vivi. A lány, mikor már csak én és Jana meredtünk rá kitartóan, felpattant a füléhez tartott telefonjával, és kiiszkolt a szobából, újra mindenki figyelmét magára vonva.

- Mi a fene ütött ebbe a csajba? - morogta Jana halkan, Vivi után nézve.

- A bor - horkantam fel gúnyosan, majd újra a tévé felé fordultunk, habár egyértelmű volt, hogy egyikünk sem a cselekményt követi, hanem Vivi visszatértét várja. Sajnálatunkra az ismeretlennel folytatott telefon beszélgetéséből egy szót sem hallottunk, gyanítottam, hogy erre gondolva távolabb ment a szobától.

Igazából, ha teljesen a filmbe lettünk volna belemerülve is bőven felrázott volna minket Vivi berobbanása, nem hogy így. Vad kilincslenyomását, trappolás követte, mielőtt becsapta az ajtót, és ezt tovább folytatta egészen, míg a falmelletti helyére vissza nem vonult. Ott ideges mozdulattal hajította le a telefonját Eszter ágyára, és a kis tárgy koppanással ütődött a falnak. Karba tett kézzel vetődött le törökülésbe, majd egyből nyúlt jobb kezével a borosüveg felé és meghúzta. Kezdett aggasztani a viselkedése, de tudtam, hogyha nem akar nem fog beszélni, úgyhogy inkább a várás mellett döntöttem.

Ami természetesen, Vivit ismerve, nem tartott sokáig. A filmben éppen a legboldogabb rész volt, ahol a szigeten ragadt fiú és lány végre összejönnek.

És akkor koppant az üveg a padlón, ahogy Vivi konkrétan földhöz vágta, majd az arcához kapta a kezét. Sírt.

- Vivii - reagált Csenge elsőnek. - Mi a baj? - ugrott oda hozzá, és megpróbálta átölelni. Ha már ő lépett, mi megmaradtunk a csendben figyelésnél.

- Ne, ne faggass - salapált, ezzel hátra taszítva Csengét. - Részeg vagyok. A részegek meg őszinték. De én nem akarok - hadarta, miközben a hangja el-elcsuklott a sírástól.

- Ne szívass, Vivi. Sosem sírsz, még jó, hogy megkérdezzük mi a bajod, annak ellenére is, hogy alig fél óra alatt legurítottál egy liter bort, khm - szólalt meg Jana.

- Rajta, nekünk bármit elmondhatsz - sétáltam oda hozzá guggolva. - Mit ér egy pizsibuli a problémák megtárgyalása nélkül? - simítottam meg a karját mosolyogva. Vivi továbbra is tenyerébe szorított arccal zokogott, bár úgy tűnt lassan, de csillapodik.

Pár percre elhallgattunk, mert így nem sokat ért volna beszélnie. Csak a film hallatszott, Vivi sírása mellett. Pocsék volt látni, ahogy a mindig vidám és erős barátnőmből tör ki a sírás.

- Legyen - sóhajtotta végül.

- Tehát, mi történt? - kérdeztem halkan. - Olivérrel... - tettem hozzá.

- Küldtek egy képet snapchaten, amin Olivér egy lánnyal van - szorította össze az ajkait, majd megtörölte a kezével a szemét.

- És ez azért gond, mert...? - próbálta Jana kihúzni belőle a szót.

- Mert mi együtt járunk - döntötte hátra Vivi a fejét.

- A lánnyal? - kérdezte Csenge, vagy inkább Az ész tágra nyílt szemekkel.

- Olivérrel, te gyökér - mondta ki Vivi, és legkésőbb itt, már mindenkinek leesett az álla.

- Mi. A. Franc? - nézett rá Jana, döbbenten, mire Vivi csak egyszerűen bólintott. - Mióta? - csóválta a fejét értetlenül.

- Most lesz fél éve - mondta, és közben az ágyba veregette a fejét.

- Hogy a picsában titkoltátok el ezt eddig? - döbbent le Eszter is.

- És akkor most megcsalt? - szálltam be a kérdezősködésbe.

- Ennyiből nem tudtam eldönteni - rántotta meg a vállát. - Felhívtam, de olyan részeg, hogy sjuuu.

- Akkor legalább valami közös bennetek - dünnyögte Jana, akiről köztudott, hogy Roland egész sleppjét ki nem állhatja.

- Ezt eddig miért nem mondtad el nekünk... nekem? - kérdeztem, és mostmár sehol sem volt mosoly az arcomon. Csalódott voltam, hogy az egyik legjobb barátnőm nem avat be a legfontosobba az életében, mintha nem bízna bennem.

- Úgy gondoltam, mivel senki se helyeselné, inkább jobb, ha nem is tudja senki - felelte, de nem tűnt teljesnek a mondat.

- Kivéve Roland, mi? - horkantam fel gúnyosan, mire Vivi lesütötte a szemét. - Roland a legjobb barátom! Semmi bajom velük, tehát Olivérrel sem. Már miért ne helyeselném? Nem, itt nem arról van szó, hanem arról, hogy folyton mindenki egy lap alá vesz Janával. Pedig nincs okotok rá - mondtam, teljesen higgadtan. - Mindegy, Olivér jó fej srác, és szerintem összeilletek. Szard le mindenki véleményét - fejeztem be, miközben felálltam, és kisétáltam az ajtón. Rosszul esett, és nem akartam ebben a témába jobban belemenni.

A folyosóra kilépve, pont azt a szerencsés pillanatot kaptam el, amikor a fiúk visszafelé készültek, a fél csapat erősen dülöngélve.

És megpillantottam Rolit, akinek az arca, hát... Érdekesen vörös és lila volt.

- Mi a franc, Roland? - futottam oda hozzá, és megfogtam az arcát, ami a balszeménél nem gyengén fel volt dagadva. Áron állt mellette a jobb oldalán, gyanítom alapból volt benne nem kevés alkohol, és a bevert szeme miatt sem volt valami stabil a járása.

- Szerintem ezt majd holnap megdumáljátok - szólalt meg Áron, és elkezdte betámogatni Rolit a szobájába.

- Hát, hogyne - dünnyögtem, és előre láttam milyen kellemes lesz az éjszakám.