Na, embik, megérkeztem a szám szerint kilences résszel, ami egyrészt rövid, másrészt nem is túl izgalmas, de azért remélem legalább olvasható lesz. Várom a visszajelzéseiteket, bármilyen formában, ÉS NE UTÁLJÁTOK ROLIT!!
Jó olvasást!:))
FDB
Lotti
A busz körül
gyülekeztünk, készen arra, hogy elinduljunk Hágába. Legalábbis ami a többséget
illeti, hiszen a két futóbolond 5 perce késett a fél nyolcra megbeszélt
időpontról. Erika néni már elküldte Mátyást utánuk, így kiélvezve a fennmaradó
pár percet, lecsaptam Vivire, aki végre nem beszélgetett senkivel. Ez pedig
elég nagy csodának számított, mert nálunk ő volt az, aki tényleg mindenkivel
jóban volt, és el tudott beszélgetni.
- Vivi, ülsz mellettem
a buszon? - kérdeztem, és elbűvölő mosolyt erőltettem magamra. Vivi felnyögött.
- Megkértelek, hogy
ebből hagyjatok ki - felelte, nem igazán barátságosan. - Már direkt meg is
beszéltem Alízzal, hogy most mellé ülök.
- Hát jó, akkor ülök
Roland mellé, csak nem akartam már ennyire a terhére lenni az este után -
húztam el a számat.
- Lotti, úgyis meg kell
ezt beszélnetek előbb vagy utóbb - csóválta a fejét.
- Az lehet, de csak majd,
ha ő kezdeményez, mivel neki kell. Szóval ez inkább utóbb fog teljesülni -
vontam meg a vállam, és el is indultam Rolandhoz, aki valamiért pont felém
tartott.
- Üljek melléd? -
kérdezte eszméletlenül cuki mosollyal az arcán. Ezek szerint nem nagyon voltam
a terhére.
- Megköszönném -
mondtam szomorúan felnézve rá. Halkan felnevetett és magához húzva megölelt. Mi
lenne velem nélküle, most komolyan?!
- Na, üljünk fel a
buszra - bólintott a jármű felé, mikor látta megérkezni Janáékat.
A kisbuszunk jobb
oldali oszlopának utolsó üléspárjára huppantunk, közvetlenül az ötös elé. Utána
feljött a két drága késő is, és lehuppantak egyel elénk a másik oszlopba.
Egymás mellé. Oké, ez igazából senkit nem döbbentett meg, engem mégis valami
nagyon furcsa érzés fogott el. Csak azt nem tudtam melyikükre vagyok igazából
féltékeny.
》》》》》》》》》》》》》》
Hágában a királyi
palotához mentünk, aminek a tanárokon kívül, minket, a pár lányt is érdekelt
viszonylag, mert na, palota, hercegnők... Még jó, hogy kíváncsi vagyok rá, de a
fiúk, mielőtt még elkezdődött volna az idegen vezetés, már teljesen készen
voltak.
De valahogy mégis
sikerült átszenvedniük az előadást, mondjuk, arról már ne beszéljünk, hogy
Erika néni tiszta vörös volt a végére.
Végül hagyták, hogy szabadon
sétálgassunk a palota udvarában, ami megint csak abból állt, hogy mi oda meg
vissza voltunk minden apróságtól, a fiúk pedig fogták magukat és lecsöveltek a
fű közepére.
Jana viszont nem volt
velünk, inkább odacsapódott a fiúkhoz. Nyílt titok volt, hogy csak azért
csinálta, hogy ne legyen a közelembe, pedig a legtöbben, már tűkön ülve vártak,
hogy bocsánatot kérjen tőlem.
- Nyugi, majd észhez
tér - mondta Eszti, mosolyogva. Megrántottam a vállam. - Már volt ilyen
ezerszer veletek, és mind megoldódott.
- Na látod, pont ezért
nem érdekel már. Mindig kitalál valami hülyeséget - forgattam a szemem.
- Azért te se vagy
semmi - szólt közbe Vivi.
- Az meglehet, de ha
máskor nem, most egyértelműen neki nincs igaza.
- Ahh, borzalmasak
vagytok - húzta el a száját. - Azt meg tényleg nem értem, Rolandot hogyan
viseled el. Abban szerintem igaza van Janának.
- Roland a legjobb
barátom - ráncoltam a homlokom.
- Jana meg a legjobb
barátnőd - bólintott.
- Pontosan. És ezzel
most mi is van? - bámultam Vivit értetlenül.
- Elméletileg ők ketten
ugyanolyan szinten vannak nálad. Roliról még is kétszer annyit dumálsz, és
valahogy mindig felhozod őt. Okom van azt feltételezni, hogy már nem csak egy
szimpla haver neked.
- Jézusom -
grimaszoltam. - Te most komolyan azt akarod bebeszélni nekem, hogy belezúgtam
Rolandba? - szörnyülködtem, talán kicsit hangosabban a kelleténél, mert mielőtt
Vivi válaszolhatott volna, egy krákogás törte meg a csendet. Egészen pontosan
Dénesé, aki ott állt mögöttem a karba tett kezű Janával.
- Na, hajrá - mondta
halkan, és felém taszította a lányt, azzal megfordult és visszament a
srácokhoz. Jana megállt előttem, és idegesen bámult. Fél szemöldökömet
felemelve vártam, hogy egyáltalán megszólaljon.
- Bocs - szólt
egyszerűen, és megrándult az arca, ami semmi jót nem ígért.
- Hát ez nem volt
valami őszinte...
- Tényleg nem -
morogta.
- Akkor te most ide
jöttél, azért, hogy tovább hisztizz? Mert arra nem vagyok kíváncsi - feleltem.
- Nem... én... Ahj, tényleg
nem akarok összeveszni veled... - mondta hezitálva.
- Csak?
- Csak még mindig úgy
gondolom, hogy nincs igazad.
- Hogy mi van? -
röhögtem fel kényszerűen. - Miért is? Mert nem csak veled vagyok 0-24-ben? Hát
ne haragudj, de ez továbbra se valami erős érv. - Penge vékonyra szorította a
száját, és ordított róla, hogy épp elszámol tízig.
- Tudod, ha azok,
akikkel helyettem vagy, nem pont Roland és Dénes lenne, talán meg sem szólaltam
volna.
- Magyarul, azt akarod
mondani, féltékeny vagy? - kérdeztem, és úgy éreztem, hogy rátapintottam a
lényegre.
- Nem - felelte, és
lekezelő mosoly terült el az arcán. - Úgy értem féltelek tőlük téged. -
Gúnyosan felnevettem. Ilyen mondvacsinált hülyeséget is régen hallottam.
- Ezt úgy mondod,
mintha te egy legalább 5 évvel idősebb, sokkal többet tapasztalt valaki lennél.
Hidd el ismerem mindkettőjüket épp eléggé - sütöttem le a szemem.
- Én csak jót akarok
neked, Lotti hidd el - mondta szomorú hangon. - Tényleg olyan vagy nekem,
mintha a húgom lennél, ha már itt tartunk.
- Idősebb vagyok nálad
- röhögtem fel kényszeredetten.
- Igen, de alacsonyabb,
és éretlenebb - bólintott komolyan.
- Én, éretlenebb? -
horkantam fel. - Igazad van, most is én hisztizek minden hülyeségen, és én
kezdeményeztem az összeveszést, mert én már csak ilyen éretlen vagyok.
- Ha elég érett lenne a
gondolkodásod, Roland közelébe se mennél, hanem hallgatnál a csomó emberre, aki
óvni akar tőled.
- Csomó? Mind, az az öt
ember? - néztem rá gúnyosan. - Az úgy nem rossz, ha nálad ez csomónak számít -
húztam el a számat. - Viszont, ha te elég érett lennél, nem akadnál fent ezen
ennyi erővel.
- Ahj, jól van Lotti.
Figyelj, én komolyan nem akarok veled összeveszni, hidd el. Te vagy a
legeslegjobb barátnőm mióta eszemet tudom, franc se akar elveszíteni - tette
karba a kezét idegesen.
- Ezzel, azt akarod
mondani, hogy...? - kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva.
- Azt akarom mondani,
hogy sajnálom, és felejtsük el ezt az egészet - mosolyodott el keserűen.
- Rendben -
bólintottam. - De, ígérd meg, hogy nem fogsz minden lépésben ilyen marhaságokon
elővenni. A Roland ügyet meg hagyd rám - tettem hozzá, mire egy szemforgatással
reagált. Oldalra néztem, ahonnan lépéseket sejtettem, és megláttam az
emlegetett szamarat. Roli lépegetett felénk, eközben Jana meredten bámult rám.
- Na mizujs, babák? -
ért oda hozzánk Roland, és vigyorogva készült mindkettőnket átkarolni -
gondoltam én, de csak a fenekemet fogta meg, és miután felé csaptam viccesen,
Jana reakciójából arra következtettem, hogy az ő feneke is hasonlóan járt.
Pár pillanaton belül
Dénes is csatlakozott hozzánk, akinek az éppen felrobbanni készülő Jana, egyből
a karjai közé vetette magát. Dénes magához húzva ölelte meg, és nem, ez
határozottan nem volt jó érzés nekem, de a feltörekvő kényes, féltékeny picsát
igyekeztem elnyomni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése