2. Törvény tiltja

Ahogy, ígértük itt a második rész, immár Dénes szemszögéből. Köszönjük az 5 feliratkozót, és nagyon reméljük ez a szám csak nőni fog! Várjuk a kommenteket, kritikákat, javaslatokat, véleményeket és minden mást is.

Jó olvasást ehhez a részhez is!:)

2. Törvény tiltja

VILMÁNYI DÉNES

A kárörvendő mosoly, ami az arcomon terült szét, nem is lehetett volna nagyobb, mikor Lotti vállát szorongatva figyeltem, a halakhoz hasonlóan tátogó Rolandot.

- Ej, haver - húztam el a számat, gúnyos vigyorra váltva - ez a Karma - kijelentésemre a mellettem álló lány kibújt az ölelésemből, természetesen egy jól irányzott hasba vágás után.

Nevetve léptem arrébb inkább, nehogy még egyszer eltaláljon, és átadtam a helyemet a tanárnőknek.

Erika nénin tisztán látszott az aggodalom, míg Adrienn sokkal inkább az ajkába harapva próbálta elfojtani kitörni készülő nevetését.

A Rolanddal való kapcsolatom, mindennek nevezhető volt csak éppen barátiasnak nem. Az egész még oviban kezdődött, amikor a homokozóban játszottunk, és egy kék lapát miatt összeverekedtünk. Tehát, azóta hatalmas ellentét van közöttünk, minden téren.

Bár a tegnap esti tettét, azért tényleg nem néztem volna ki belőle.

Nem szoktam csajozni, mert tökéletesen megvagyok egyedül is, és nincs szükségem a lányokkal járó kötöttségre. De, az a szép szőke lány, még akár meg is érte volna, a halvány szabadságom elvesztését. A nevéig sajnos nem jutottunk el, ugyanis meg mielőtt elkezdhettem volna rendesebben fűzni, Roland egy hatalmas, eszelős vigyorral állított oda hozzánk, és a vállamat szorosan átkarolva kinyögte, hogy velem nem éri meg próbálkozni, ugyanis a fiúkra bukom. Egészen mostanáig halogattam, hogy beverjek neki egyet, főleg azok után, hogy azt állította Lotti a barátnője, de most, hogy a lány egy kecses, ámde végtelenül undorító mozdulattal elintézte a srác nadrágját, valahogy eltűnt az ütés iránti kísértés.

Sóhajtva ragadtam meg a mellettem haladó Jana bőröndjét, ami jóval nagyobb volt, mint a többi lányé, így sejtettem, hogy még egy ilyen helyen sem hagyná ki az edzést. Az igazat megvallva én sem.

- Most úriembernek hiszed magad? - fonta össze a karjait maga előtt, duzzogva - Tudod, hogy én is elbírom a táskámat - morogta és megpróbálta elvenni tőlem.

Jana tipikusan az a lány volt, aki a külsejével vonzotta a pasikat, ám a személyisége igen sok egyed számára már taszítónak hatott. Most ezzel nem arra célzok, hogy ne lenne jó fej, csak gyűlöli, ha fizetnek helyette, vagy viszik a táskáját, vagy éppen bármit megcsinálnak neki. De, mi meg pasiból vagyunk, és belénk van építve - pontosabban a normális rétegbe -, hogy mindezeket megtegyük a lányok helyett.

- Igazán visszaadhatnád - húzta fel a szemöldökét, míg a szorításomból próbálta kierőlködni a bőrönd fogóját - Dénes, ne szórakozz velem! - emelte meg a hangját - Mindjárt itt hagynak, egy idegen országban! És, én nem tudok hollandul.

- Jana - sóhajtottam újból - szerinted nem számolnak meg minket, mielőtt felszállnánk a transzfer buszra? - egy pillanatra ledobtam a táskámat, hogy gúnyos vigyorral kerítve megveregessem a vállát, bár arra nem számítottam, hogy kap az alkalmon, és megragadva a cuccaimat, elrohan mellőlem.

Szem forgatva indultam meg utána, magamban beismerve az újabb nyereségét.

Nem sok lány barátom volt, pontosabban csak Jana volt az egyetlen, aki elviselt maga mellett úgy, hogy nem akar tőlem a barátságon kívül semmit. És, én se vágytam tőle semmire. Ismertem már eléggé, hogy tudjam, mi ketten soha a büdös életben nem kerülhetnénk össze.

Törvény tiltja.

A buszon természetesen Matyi mellé ültem. Általános első óta a legjobb barátom volt, bár bizton állíthatom, hogy akkor sokkal több esze volt, mint most 17 évesen.

Felvont szemöldökkel, kérdően meredt rám, mikor a piros bőröndöt felrángattam magam mellé a buszra.

- Ugye tudod, hogy azt le kell tenni a csomagtérbe? - csámcsogta. Mániája volt a rágózás, egyszer, talán ötödikben még olyan is volt, hogy két napig csak rágót evett, és még azt is itta - legalább is elmondása szerint -, a harmadik napon meg kórházba került kiszáradás miatt.

- Nem te vagyok - forgattam meg a szemeimet - Csak Janával addig veszekedtünk, hogy a sofőr már lezárta a busz alját, és nem volt hajlandó csak miattunk kinyitni.

- Aha, értem - bólintott, bár szerintem a Jana szónál már nem rám figyelt.

Kilencedik, első napja óta odáig meg vissza van a szőkés-barna, villogó kék szemű, magas, és végtelenül csinos lányért. Ebben pedig azért vagyok biztos, mert még a lány karakánsága, olykori bunkósága sem riasztotta el, így életcéljai közé tartozik, hogy ő egyszer bizony összejön a lánnyal.

- Hallod, az Jana bőröndje? - fordult felém, és majdnem rám fekve mutogatott a piros tárgyra. Értetlenül bólintottam, és mikor láttam a felcsillanó tekintetét, még arrébb toltam, hogy még véletlen se érje el - Naa, haver - nyafogott, lebiggyesztett ajkakkal, akár egy kiskutya - csak pár fehérneműt lessünk meg - próbálkozott újra, én pedig felnevettem, és segítséget kérve a mögöttem ülőktől, a lehető legmesszebb juttattam a bőröndöt, a kanos haveromtól.

×××

Különösebben nem érdekelt, hogy melyik ágyon - nem - fogok aludni, viszont a szobatársaim kevés híján összeverekedtek az ablak melletti alvóhelyért. Tehát mocsok módon, míg a Matyi és Lénárd veszekedtek, szépen befészkeltem magam, arra a helyre, amiért éppen az öldöklés ment.

Amikor ezt észrevették, egyből elcsendesedtek, és sóhajtva pakoltak le a másik két helyre, én pedig győztes vigyorral, karba tett kezekkel, röhögtem a duzzogókon.

- Egyébként, Dénes - huppant le a velem szemben lévő ágyra Matyi - észrevetted, hogy majdnem kétszer annyi cuccot hoztál, mint mi? - dőlt hátra, és megtámasztotta a fejét, a keresztbe tett karjain.

- Csak mellékesen közlöm veled, Mátyás - könyököltem fel, hogy jobban lássuk egymást - én itt is edzeni fogok. Az edzőm el sem akart engedni, úgy kellett térden csúszva könyörögnöm neki.

- Várj, várj, várj! - kiáltotta, és mintha valami eszméletlenül csodás dolgot mondtam volna, ismét felült, és ragyogó, ámde inkább kanos mosollyal meredt rám - Ha te edzel. Akkor egyértelmű, hogy Jana is. És, azt hallottam, hogy a tornász lányok, szexi toppokban futkároznak.

Jana válogatott tornász volt, isten tudja mióta. Még a nagyanyja kezdte el űzni ezt a sportágat, és valahogy anyáról lányára szállt, bár a családi krónikák szerint, eddig Jana a legtehetségesebb. Ezt bizonyítja, hogy rengeteget utazik különböző külföldi versenyekre, na meg az sem mellékes, hogy rengeteg helyen cikkeztek már a "magyar lány, újabb kirobbanó sikeréről".

- Még mielőtt eszedbe jutna, nem, hangsúlyozom, jól figyelj, NEM jöhetsz velünk edzeni - morogtam, amikor már szólásra nyitotta a száját, abban reménykedve, hogy igent mondok a kérdésére - Ezt megyek és meg is beszélem a tanárnőékkel - pattantam fel, és mielőtt még reagálhatott volna, bevágtam magam mögött az ajtót.

A folyosón Lottiba ütköztem, aki lehajtott fejjel nyomkodta a telefonját, így észre sem véve, hogy rátaposott a lábamra, és lefejelte a mellkasomat.

- Hé, azért odafigyelhetnél, merre mész - eresztettem meg felé egy halvány mosolyt. Felnézett a képernyőről, és halványan viszonozta a gesztust, míg egy sötét barna tincset a füle mögé tűrt - Jobban vagy már? - érdeklődtem, pár perc csend után, ami nem tudom, miért állt be köztünk. Mármint, akárhányszor kettesben voltunk, mindig találtunk valami témát, ám ezúttal csak bámultunk egymásra.

- Persze, amíg nincsen a közelemben semmiféle repülő, vagy valami ahhoz hasonló dolog, tökéletesen vagyok - kuncogott, majd elnézést kérve, elsietett mellettem.