13. A naiv, a bunkó és a hazug

Oké, tény, hogy borzalmasan sokat késtem, de higgyétek el tényleg nagyon sajnálom. Ellenben most itt vagyok, egy szokásosnál hosszabb résszel, ami bár nem kulcsfontosságú, azért szerintem nem túl unalmas. Nagyon várom a visszajelzéseiteket!:)

Fran D. Black

13. A naiv, a bunkó és a hazug

Lotti

Roli ott állt velem szemben, a szokásos vigyorával méregetve engem. Akárhogy akartam, akármit csinált, ha hazudott is, én erre a srácra sosem tudok haragudni. Viszont egyenlőre azt sem tudtam, kinek higgyek. A szívem ezerrel húzott Roli felé, hiszen mégiscsak több közöm van hozzá, mint Déneshez, viszont a józan eszem kézzel-lábbal kiállt Dénes mellett, és hamarabb el tudta képzelni Rolandról, hogy hazudik.

- Kapsz egy esélyt, hogy újra elmeséld, mi történt, mostmár őszintén - meredtem rá karba tett kézzel, fél szemöldököm felhúzva.

- De hát az előbb már mondtam, hogy Dénes csinálta tegnap - csóválta a fejét értetlenül.

- És esetleg nem volt rá valami oka is? - próbáltam kihúzni belőle a dolgot.

- Én nem tudok annak a fejével gondolkodni - rántotta meg a vállát.

- Roland! - rivalltam rá.

- Inkább kezdjük azzal, hogy mit mondott neked. Talán könnyebb dolgom lenne, nem gondolod? - Tipikusan megkerülte a válaszadást. Egy pillanatra elgondolkodtam, mérlegelve mennyire jó ötlet ez, aztán végül bólintottam.

- Azt mondta, tényleg megütött, de azért, mert elszállt az agya. Attól, hogy... azt mondtad tegnap, hogy... - dadogtam, félve kimondani a tényleges okot. Mi van, ha Roli tényleg ártatlan és én megkérdőjelezem? Mennyire lenne gáz és szánalmas rám nézve? Végül úgy döntöttem megéri a kockázatot, legfeljebb az egészet Dénesre kenem. -, hogy azt hazudtad lefeküdtél már velem, sőt Janával is - sütöttem le a szemem. Roland nem reagált egyből, helyette gyanúsan hallgatott. - Roli, ne merj hazudni! - néztem rá dühösen, mivel ordított róla, hogy erre készül.

- Rendben, talán tényleg mondtam ilyet - tett fel a kezeit, ezzel felcsapva rám egy adag vizet a medencéből. - De alig emlékszem rá, szóval az is lehet nem mondtam, de ez is, hogy igen. Tisztára részeg voltam! - mondta, mint egy mentség képen.

- Úgy hallottam az emberek részegen őszintébbek - feleltem, kérdőn tekintve rá.

- Oh, tehát őszinteség az, ha azt mondom lefeküdtünk? Mikor nem? - válaszolta, olyan arckifejezéssel, mintha legalább megnyerte volna a csatánkat.

- Ahj, nem így értem - csaptam a vízre. - Mindegy, de akkor ezek szerint bevallod, hogy megérdemelted. Teszem hozzá, megköszönném, ha nem mondanál, még részegen se ilyen hazugságokat - szorítottam össze az ajkaim.

- Jó, sajnálom. De akkor nem haragszol rám igaz? - kérdezte, és közben már bújt oda hozzám.

- Dehogy haragszom. Csak nem szeretem, ha kínos helyzetekbe hozol - feleltem, és engedtem, hogy átöleljen. A nyakamba fúrta a fejét, és hallottam, hogy nyitja a száját, még mondani valamit, de nem tudta befejezni, mert az osztályfőnökünk ordibálni kezdett nekünk. Mikor felé fordultam, menet közben láttam Dénest, aki olyan arccal nézett minket, ahogy megöleltük egymást, mintha a fogát húznák. Beszélnem kell vele.

- Gyerekek! - kiáltotta Erika néni, olyan hangerővel hogy az Aqualand emeletén lévők is tisztán hallhatták a számukra idegen szót. Nem, egyébként kicsit sem volt gáz. - Legkésőbb háromnegyed óra múlva indulni szeretnék, ergo legalább a lányoknak ajánlom, hogy kezdjék el a készülődést. Aki nincs kész időben... Azzal nem tudom mit csinálok, de nem ússza meg szárazon! - mondta a mutató ujját lengetve ordibálva. Erre Mátyás random röhögni kezdett, de talán még hangosabb, mint, ahogy a tanárnő dirigált az előbb.

- Értitek! - fuldoklott nevetés közben kiabálva. - Nem ússzuk meg szárazon! - röhögte a hasát fogva. De az általa várt hatást továbbra sem sikerült elérni, mert nem csak hogy az egész osztály, de még legalább ugyanennyi külföldi is bámulta őt - ki, miért - értetlenül. - Azért vicces, mert a vízben vagyunk - mondta a szemét törölgetve, továbbra is heherészve.

- Értjük te vadbarom, csak az a szar, hogy egyáltalán nem vicces - szólt neki Dénes, és lelocsolta a haverját, hogy a hideg víz észhez térítse, ami persze nem jött be.

- Nyomorék - morogta Roland, aki a derekamat átkarolva állt mellettem. Felnevettem. Az a lényeg, hogy jól kijönnek egymással a srácok.

- Na, jó szerintem én tényleg megyek öltözni - mondtam, mire én elindultam Jana felé, ő meg vissza Olivérékhez, akire egyébként a Vivis történések óta sokkal jobban figyelek.

》》》》》

- Dénes! - kiáltottam, mikor megláttam végre a folyosón. A hajszárítóhoz igyekezett, mivel mi lányok már rég kész voltunk, de ők még épp, hogy csak kijöttek a medencéből. Na, akkor kire is kell várni?

Dénes a neve hallatán megtorpant, és bevárt, míg mellé értem, aztán tovább indult a hajszárítók felé, ezért követtem.

- Csak elnézést akartam kérni, amiért neked ugrottam Roland pofán verése miatt - mondtam, a szárító hangját túlharsogva.

- Semmi baj - rántotta vállát. - Nem a te hibád - mosolygott. - Sokkal inkább azé a gyökéré - tette hozzá fojtott hangon. - De gondolom most is sikerült megvezetnie, abból, amit láttam.

- Ne beszélj így róla - sütöttem le a szemem.

- Király, tehát véded is - bólintott gúnyosan. - Ilyenkor nem érzed magad naivnak? Hazudozik, aztán megbocsátasz egy szavára, és ez ismétlődik folyamatosan.

- Ezt nem gondoltad komolyan - néztem rá összeszűkült szemmel. - Lenaivozol, és meg akarod szabni, mikor hogy döntsek Rolanddal kapcsolatban. Csak azt ne felejtsd el, hogy én sokkal jobban ismerem őt - fejeztem be, majd ellöktem magam a faltól, aminél támaszkodtam. Ez most tényleg megsértett. Nem tudom, honnan vette a bátorságot rá, hogy ilyen lekezelően beszéljen.

- Ne már, Lotti, várj - szólt, és a karom után nyúlva visszafordított. - Nehogy már ez a köcsög ugrasszon minket egymásnak.

- Nem ő ugraszt, hanem te - morogtam. - Ne próbálj mindent rákenni.

- Jajj, ne csináld ezt! Tudod jól, hogy gyűlölöm a srácot, mindenkinél jobban. Én csak... kezdek besokallni tőle. Nem akartalak megbántani. - Bólintottam. Talán tényleg naiv vagyok, de neki is sikerült egyből enyhíteni ezzel.

- Talán féltékeny vagy rá? - kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva.

- Rá? - horkant fel. - Mire, hogy egy sunyi paraszt, vagy talán arra, hogy hazudik, mint a vízfolyás? - Végig mértem az arcát. Bár ez egy határozott nem válasz volt, nem tudtam neki elhinni, hogy tényleg nem féltékeny. Az arckifejezése sem erről árulkodott.

- Ha te mondod - vigyorogtam, aztán kimentem az aulába, ahol egy- két lányon kívül a srácok ültek kanapékon, vadul játszva Patrik telefonján. - Ti meg mit csináltok? - ráncoltam a szemöldököm.

- Ssssssss! - sziszegtek le egyszerre legalább hárman.

- Jól van, na, bocs már, hogy meg mertem szólalni - tettem fel a kezem védekezően, miután leraktam melléjük a hátitáskám. Vili végül, megszánva, rám pillantott.

- Head of galaxy war a neve - közölte, mire vontatottan bólintottam, mintha egyáltalán lenne fogalmam arról, hogy mi a franc is az. - Olyan játék, mint a LoL, csak ez androidra meg iOS-re van. - Aha, mert egyébként így már sokkal világosabb lett a dolog...

- Oh, értem - mosolyogtam. Nem bizonyultam megfelelő színésznek, mert a srác kiröhögött, de másodpercek töredéke alatt már nem is figyelt rám, hanem vissza kapcsolódott a csatába.

- Vaaaaaa - ordítottak fel egyszerre pár perc múlva mellettem, így facebookozás közben megugrottam a helyemen ijedtben. - Pedig már majdnem meg volt - röhögött kínjában Patrik, majd egyszerre veszekedni kezdtek, ki játssza a következő menetet. Zoli nyert.

- Jézusom, olyanok vagytok, mint a gyerekek - forgattam a szemem a srácokat nézve. Közben még néhány lány, fiú, meg a tanárnők is kijöttek a folyosókról, tehát felálltam, hogy összeszedjem a cuccom. Persze a kockák egyáltalán nem zavartatták magukat.

- Akkor mehetünk - tapsikolt Erika néni. - Fiúk, tegyétek el a kütyüt, és koncentráljatok az indulásra! - rivallt rájuk, mire elrakták pár percre a telót, de addig is végig a stratégiát tárgyalták meg. Amikor pedig felszálltunk a buszra, egyből folytatták is a nélkülözhetetlen játékot, a hátsó ötös ülésen.

Janával beültünk egy páros helyre a kisbusz közepe körül. A kockákon kívül majdnem mindenki síri csöndben volt, zenét hallgatott, meg olvasott. Úgy tűnt rendesen leszívott minket a víz. Mivel ám nekem egyik tevékenységhez sem volt kedvem e kettő közül, áttértem a kedvenc programomra: az agyalásra. Ismét kattogni kezdtem azon, hogy naiv vagyok, de közben Dénes meg bunkó, míg Roland hazug. Amikor az osztálytársaimat méregetve gondolkodtam, egyszer csak, úgy mikor már 5-10 perce mentünk, valami felkeltette a figyelmem.

- Tanárnő! - kiáltottam előre, mire néhányan felfigyeltek rám a telefonjaikból. - Én nem akarok beleszólni, de csak 17-en vagyunk. Valaki hiányzik - mondtam, amire Erika néni egyből felpattant idegesen.

- Na ne szórakozzatok! - kiáltotta. - Komolyan? - nézett rám kétkedve.

- Hát, ha jól tudok számolni, akkor aham. - Elkezdtem felmérni a többieket, hogy megpróbáljak rájönni kit nem látok. - Basszus, a Viktor! - kiáltottam. - Ti gyökerek, nem felejtettetek el valamit? - rivalltam a kockákra, akik simán képesek voltak a legjobb haverjuk hiányzását figyelmen kívül hagyni.

- Remek, tehát akkor fordulhatunk vissza! Patrik, Zoltán, Gergő, Vilmos, Bálint, mivel ez határozottan a ti lelketeken szárad elsősorban, ezért még számolunk! Sőt, mondjuk, kezdhetjük azzal, hogy ideadjátok azt a ketyerét - tipegett hátra a buszban, ami immár ismét az Aqualand felé tartott, az ofő, hogy kivegye a srácok kezéből a telefont.