9. Féltékeny picsák

Na, embik, megérkeztem a szám szerint kilences résszel, ami egyrészt rövid, másrészt nem is túl izgalmas, de azért remélem legalább olvasható lesz. Várom a visszajelzéseiteket, bármilyen formában, ÉS NE UTÁLJÁTOK ROLIT!!

Jó olvasást!:))

FDB

Lotti

A busz körül gyülekeztünk, készen arra, hogy elinduljunk Hágába. Legalábbis ami a többséget illeti, hiszen a két futóbolond 5 perce késett a fél nyolcra megbeszélt időpontról. Erika néni már elküldte Mátyást utánuk, így kiélvezve a fennmaradó pár percet, lecsaptam Vivire, aki végre nem beszélgetett senkivel. Ez pedig elég nagy csodának számított, mert nálunk ő volt az, aki tényleg mindenkivel jóban volt, és el tudott beszélgetni.

- Vivi, ülsz mellettem a buszon? - kérdeztem, és elbűvölő mosolyt erőltettem magamra. Vivi felnyögött.

- Megkértelek, hogy ebből hagyjatok ki - felelte, nem igazán barátságosan. - Már direkt meg is beszéltem Alízzal, hogy most mellé ülök.

- Hát jó, akkor ülök Roland mellé, csak nem akartam már ennyire a terhére lenni az este után - húztam el a számat.

- Lotti, úgyis meg kell ezt beszélnetek előbb vagy utóbb - csóválta a fejét.

- Az lehet, de csak majd, ha ő kezdeményez, mivel neki kell. Szóval ez inkább utóbb fog teljesülni - vontam meg a vállam, és el is indultam Rolandhoz, aki valamiért pont felém tartott.

- Üljek melléd? - kérdezte eszméletlenül cuki mosollyal az arcán. Ezek szerint nem nagyon voltam a terhére.

- Megköszönném - mondtam szomorúan felnézve rá. Halkan felnevetett és magához húzva megölelt. Mi lenne velem nélküle, most komolyan?!

- Na, üljünk fel a buszra - bólintott a jármű felé, mikor látta megérkezni Janáékat.

A kisbuszunk jobb oldali oszlopának utolsó üléspárjára huppantunk, közvetlenül az ötös elé. Utána feljött a két drága késő is, és lehuppantak egyel elénk a másik oszlopba. Egymás mellé. Oké, ez igazából senkit nem döbbentett meg, engem mégis valami nagyon furcsa érzés fogott el. Csak azt nem tudtam melyikükre vagyok igazából féltékeny.

》》》》》》》》》》》》》》

Hágában a királyi palotához mentünk, aminek a tanárokon kívül, minket, a pár lányt is érdekelt viszonylag, mert na, palota, hercegnők... Még jó, hogy kíváncsi vagyok rá, de a fiúk, mielőtt még elkezdődött volna az idegen vezetés, már teljesen készen voltak.

De valahogy mégis sikerült átszenvedniük az előadást, mondjuk, arról már ne beszéljünk, hogy Erika néni tiszta vörös volt a végére.

Végül hagyták, hogy szabadon sétálgassunk a palota udvarában, ami megint csak abból állt, hogy mi oda meg vissza voltunk minden apróságtól, a fiúk pedig fogták magukat és lecsöveltek a fű közepére.

Jana viszont nem volt velünk, inkább odacsapódott a fiúkhoz. Nyílt titok volt, hogy csak azért csinálta, hogy ne legyen a közelembe, pedig a legtöbben, már tűkön ülve vártak, hogy bocsánatot kérjen tőlem.

- Nyugi, majd észhez tér - mondta Eszti, mosolyogva. Megrántottam a vállam. - Már volt ilyen ezerszer veletek, és mind megoldódott.

- Na látod, pont ezért nem érdekel már. Mindig kitalál valami hülyeséget - forgattam a szemem.

- Azért te se vagy semmi - szólt közbe Vivi.

- Az meglehet, de ha máskor nem, most egyértelműen neki nincs igaza.

- Ahh, borzalmasak vagytok - húzta el a száját. - Azt meg tényleg nem értem, Rolandot hogyan viseled el. Abban szerintem igaza van Janának.

- Roland a legjobb barátom - ráncoltam a homlokom.

- Jana meg a legjobb barátnőd - bólintott.

- Pontosan. És ezzel most mi is van? - bámultam Vivit értetlenül.

- Elméletileg ők ketten ugyanolyan szinten vannak nálad. Roliról még is kétszer annyit dumálsz, és valahogy mindig felhozod őt. Okom van azt feltételezni, hogy már nem csak egy szimpla haver neked.

- Jézusom - grimaszoltam. - Te most komolyan azt akarod bebeszélni nekem, hogy belezúgtam Rolandba? - szörnyülködtem, talán kicsit hangosabban a kelleténél, mert mielőtt Vivi válaszolhatott volna, egy krákogás törte meg a csendet. Egészen pontosan Dénesé, aki ott állt mögöttem a karba tett kezű Janával.

- Na, hajrá - mondta halkan, és felém taszította a lányt, azzal megfordult és visszament a srácokhoz. Jana megállt előttem, és idegesen bámult. Fél szemöldökömet felemelve vártam, hogy egyáltalán megszólaljon.

- Bocs - szólt egyszerűen, és megrándult az arca, ami semmi jót nem ígért.

- Hát ez nem volt valami őszinte...

- Tényleg nem - morogta.

- Akkor te most ide jöttél, azért, hogy tovább hisztizz? Mert arra nem vagyok kíváncsi - feleltem.

- Nem... én... Ahj, tényleg nem akarok összeveszni veled... - mondta hezitálva.

- Csak?

- Csak még mindig úgy gondolom, hogy nincs igazad.

- Hogy mi van? - röhögtem fel kényszerűen. - Miért is? Mert nem csak veled vagyok 0-24-ben? Hát ne haragudj, de ez továbbra se valami erős érv. - Penge vékonyra szorította a száját, és ordított róla, hogy épp elszámol tízig.

- Tudod, ha azok, akikkel helyettem vagy, nem pont Roland és Dénes lenne, talán meg sem szólaltam volna.

- Magyarul, azt akarod mondani, féltékeny vagy? - kérdeztem, és úgy éreztem, hogy rátapintottam a lényegre.

- Nem - felelte, és lekezelő mosoly terült el az arcán. - Úgy értem féltelek tőlük téged. - Gúnyosan felnevettem. Ilyen mondvacsinált hülyeséget is régen hallottam.

- Ezt úgy mondod, mintha te egy legalább 5 évvel idősebb, sokkal többet tapasztalt valaki lennél. Hidd el ismerem mindkettőjüket épp eléggé - sütöttem le a szemem.

- Én csak jót akarok neked, Lotti hidd el - mondta szomorú hangon. - Tényleg olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél, ha már itt tartunk.

- Idősebb vagyok nálad - röhögtem fel kényszeredetten.

- Igen, de alacsonyabb, és éretlenebb - bólintott komolyan.

- Én, éretlenebb? - horkantam fel. - Igazad van, most is én hisztizek minden hülyeségen, és én kezdeményeztem az összeveszést, mert én már csak ilyen éretlen vagyok.

- Ha elég érett lenne a gondolkodásod, Roland közelébe se mennél, hanem hallgatnál a csomó emberre, aki óvni akar tőled.

- Csomó? Mind, az az öt ember? - néztem rá gúnyosan. - Az úgy nem rossz, ha nálad ez csomónak számít - húztam el a számat. - Viszont, ha te elég érett lennél, nem akadnál fent ezen ennyi erővel.

- Ahj, jól van Lotti. Figyelj, én komolyan nem akarok veled összeveszni, hidd el. Te vagy a legeslegjobb barátnőm mióta eszemet tudom, franc se akar elveszíteni - tette karba a kezét idegesen.

- Ezzel, azt akarod mondani, hogy...? - kérdeztem fél szemöldökömet felhúzva.

- Azt akarom mondani, hogy sajnálom, és felejtsük el ezt az egészet - mosolyodott el keserűen.

- Rendben - bólintottam. - De, ígérd meg, hogy nem fogsz minden lépésben ilyen marhaságokon elővenni. A Roland ügyet meg hagyd rám - tettem hozzá, mire egy szemforgatással reagált. Oldalra néztem, ahonnan lépéseket sejtettem, és megláttam az emlegetett szamarat. Roli lépegetett felénk, eközben Jana meredten bámult rám.

- Na mizujs, babák? - ért oda hozzánk Roland, és vigyorogva készült mindkettőnket átkarolni - gondoltam én, de csak a fenekemet fogta meg, és miután felé csaptam viccesen, Jana reakciójából arra következtettem, hogy az ő feneke is hasonlóan járt.

Pár pillanaton belül Dénes is csatlakozott hozzánk, akinek az éppen felrobbanni készülő Jana, egyből a karjai közé vetette magát. Dénes magához húzva ölelte meg, és nem, ez határozottan nem volt jó érzés nekem, de a feltörekvő kényes, féltékeny picsát igyekeztem elnyomni.