A kezeim kiáztak a mosogatástól, és körülbelül olyasmik lehettek, mint a nagyszüleim ráncos kezei. Utáltam mindennemű házimunkát, és ez alól természetesen a mosogatás sem képzett kivételt. Soha életemben nem pucoltam ennyi ideig tányért, és poharat.
Unottan baktattam vissza a szobánkba, ahol reményeim szerint szabad a fürdő, és simán elmehetek zuhanyozni, pár percre elfelejtve Jana szavait. Már, ami engem és Lottit illetett.
Nem mondom, hogy nem voltak érzelmeim iránta, vagy legalább nem keltett mozgolódást a nadrágomban, de akkor sem mondtam volna azt, hogy szerelmes vagyok. Főleg azért nem, mert nem voltam még az, és nem tudom milyen is lehet, de határozottan nem ilyen.
A nővérem, Szofi mindig arról áradozott, hogy ez mennyire jó érzés, mert pillangók repdesnek a hasadban, és a rózsaszín köd ellepi az elméd, és senki mást nem látsz, csak a szerelmedet.
És, hála a jó égnek Lotti nem tetszett ennyire, hogy eltekintsek más lányok felett.
Bár ő kiemelkedő egyednek számított, a feszes, kerek fenekével, keskeny csípőjével, és pontosan tökéletes méretű melleivel.
Az arcáról nem is beszélve. Nem sok lánynak voltak olyan szikrázó, és tiszta barna szemei, és olyan élénk rózsaszín ajkai, mint neki.
- Dénes, hé, D! - kiáltott rám Jana, pont mielőtt beléptem volna a szobába. Megtorpantam, és lefejtettem az ujjaimat a kilincsről, majd a legjobb barátnőm felé fordultam, aki csapzott hajjal fékezett le előttem - Szóval, csak annyi, hogy ma kijárást kaptunk, mármint a városba, de csak csoportostól. Kilencre legyetek készen, indulunk a vásárba - hadarta, és erősen kellett koncentrálnom, hogy megértsem, mit is mondj.
Janának szokása volt olyan gyorsan, és sokat mondani, hogy a legtöbb mondanivalóját többször is el kellett ismételtetni vele, mire mindenki megértette.
Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet, és újra a kilincsért nyúltam, ám ő még egyszer megszólalt.
- Azt tervezi, hogy egész este azzal a barommal lesz - morogta, és duzzogva összefonta a karjait, a mellei alatt. És, nem tehetek róla, egyszerűen pasiból vagyok, de a tekintetem a szemeiről, egyből a megemelt kebleire ugrottak, Jana pedig természetesen észrevette. Megköszörülte a torkát, és mikor képes voltam újra az arcát nézni, csak megforgatta a szemeit - Számítsatok a társaságomra. Nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni Rolanddal, bah - rázkódott meg, ahogyan kiejtette annak az undok féregnek a nevét.
- Mátyás odáig lesz - nevettem el magam, mire ő csak fújtatott egyet, és egy lemondó legyintés után megfordulva távozott.
A szobába lépve, egyből feltűnt, hogy Matyi abban a pillanatban huppant le az ágyra, és tett úgy, mint, akit rémesen elfoglalt a telefonja, mikor betettem a lábamat az ajtón.
- Csípd ki magad, haver - néztem rá, szavaimmal jelezve, hogy lebukott, tudom, hogy hallgatózott. Elhúzva a száját, halkan felsóhajtott, és a sporttáskájának tartalmát kiborítva az ágyára, elkezdett gondolkozni, hogy melyik póló lenne megfelelő a tornász lány elcsábítására.
Nem akartam elszomorítani azzal, hogy akármelyik pólóját felveheti, Janát akkor sem fogja jobban érdekelni.
×××
Pontosan kilenc óra tizenegyre értünk a megbeszélt helyre, természetesen Matyi hibájából, ugyanis nem csak a saját pólóit aggatta magára, hanem a Lénárdéit is.
És, ilyenkor áldom az eget, hogy szélesebb a hátam, mint neki.
Nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam Jana mellett szorosan ácsorogni, egy magas, szőke, feltűnően csinos, idegen lányt.
Kihúztam magam, megigazítottam a hajamat, és egy lépéssel mellettük termettem.
- Szabad esetleg megtudnom, ki a titokzatos idegen? - vigyorogtam a két lányra.
Nos, a szőke valószínűleg megértette, ugyanis belepirult a mondatomba. Vagy a vizslató tekintetembe.
- Dénes, bemutatom Annát, az unokahúgomat. Vagy valami olyasmit - sóhajtotta - Anna, ő itt Dénes, a világ egyik legnagyobb idiótája - fordult a lány felé, aki kuncogva reagált.
- És pont ezért a legjobb barátod, nemde? - nevetett fel, én pedig beírtam neki egy pluszpontot, a fergeteges humora miatt - A lényeg, hogy örülök a szerencsének, kedves Dénes. Valóban az unokahúga volnék, még ha nem is vérszerinti - vont vállat.
- Oh, állítsd le magad, Vilmányi - csapott a vállamra, a legjobb barátnőm, amikor észre vette, hogy már legalább hatodjára mérem végig Annát.
- Most csend, édes - villantottam rá egy mosolyt, és az új lány mellé lépve, átöleltem a vállát - Úgy érzem, itt az ideje ismerkedni - kacsintottam még egy utolsót, és félrehúztam a megszeppent szőkét, bár tény és való, hogy a csapatunk tagjai bőven a hallótávolságon belül maradtak - És, minek köszönhetjük a szerencsét, hogy megismerhettünk téged? - pillantottam le Annára.
Akármennyire is lehetett magas, még így is legalább 10 centivel felé magasodtam.
Eszméletlenül csinos volt, és lenyűgözően szép, mégis valami hiányzott belőle. Valami, ami megfogott volna benne, annyira, hogy pár órára elfelejthessem az előttem haladó lányt, aki szorosan Roland mellett haladt, és hangosan kacarászott a nyomorék viccein.
- Igazából csak annyi, hogy én itt élek kint, és rég láttam Jancsit, így gondoltam meglátogatom, ha már itt vagytok. És, mennyire jó ötlet volt - mosolyodott el féloldalasan, amiből leszűrtem, hogy kezd feloldódni mellettem.
- Jancsi? - nevettem fel, és megtorpanva bevártam a már most duzzogó legjobb barátnőmet, aki úgy látszik jobb híján Matyi társaságára szorult - Mondd csak, Jancsi - öleltem át a vállát, ő pedig eltátott szájjal meredt a szőke lányra, aki hátra vetett fejjel nevetett a reakcióján.
- Te elmondtad neki? - háborodott fel, és kilépett az ölelésemből. Durcásan összefonta maga előtt a karjait, és úgy méregette a továbbra is nevető Annát.
Egy piros lámpánál beértük az osztály többi részét, így szinte mindenki figyelme az új lány felé terelődött.
Természetesen a Rolandé is.
Hogy rohadna ketté, ott ahol van.
Lotti már kevésbé kötötte le a figyelmét, pont úgy ahogyan én az Annáét, így egy idő után kettesben maradtam a lánnyal, ugyanis Jana lelépett a legjobb haverjaimmal valami idióta világítós cuccért, az osztály többi része is szétszéledt, mi meg úgy álltunk egymás mellett, mint két hülye.
És nem álltunk távol az igazságtól.
A barna hajú lány idegesen dörzsölgette kardigánon keresztül a karjait, miközben az ajkait rágcsált, én pedig zsebre dugott kézzel kutakodtam valami program, vagy bármi egyéb után.
Nem kellett sokáig keresnem, ugyanis hamar megtaláltam a csónakázásra csalogató táblát, amit már a délelőtti, elsunnyogott játék során észre vettem.
Szó nélkül ragadtam meg Lotti karját, és kezdtem el húzni magam után, míg ő egyre hangosabban próbálta megtudni, hogy hova a francba viszem.
- Nem, én nem ülök be - kezdett tiltakozni, mikor leesett neki, hogy mit akarok - Nem, Dénes, ne fizess - morogta, és megpróbálta kivenni a kezemből a tárcát. De, már késő volt. Átnyújtottam az öreg, kopaszodó úrnak a kért összeget, ő pedig egy zöld csónakhoz irányított minket - Dénes, nem érted, hogy nem ülök bele abba a szarba? - csapkodta a vállamat Lotti, és bár elég erőset ütött, meg sem kottyantak a csapások, és elégedett vigyorral a képemen figyeltem, ahogy mégis hagyja magára aggatni a narancssárga mentő mellényt, ami kivétel nélkül mindenkin szarul nézett ki. Még rajtam is.
- Nem lesz semmi baj. Ugye nem felejtetted el, hogy tudok úszni? - vontam fel a szemöldökömet, majd óvatosan ráléptem az ingatag fedélzetre - Ha valamilyen véletlen folytán beleesnél, majd kimentelek, nyugi - nevettem, és megfogva a kezét besegítettem őt is.
Duzzogva ugyan, a karjait keresztezve a mellkasa előtt - a mellény miatt nem látszott, ahogyan megemelte a melleit, sajnos - de leült velem szembe.
- Szerinted vinnélek én olyan helyre, amiről tudom, hogy veszélyes? - néztem rá, pár perc csend után, amíg próbáltam rájönni, hogy merre is menjünk.
- Nem - suttogta, és ezzel együtt elengedte magát, és lassan a térdeire támaszkodott - Csak utálom a vizet - motyogta, én pedig felnevettem.
- Ha nem mozogsz hirtelen, akkor ígérem, hogy egy csepp víz nem lesz rajtad, mire kimegyünk innen, oké? - vontam fel a szemöldökömet. Halványan elmosolyodva bólintott, én pedig óvatosan előre hajolva - valami belső kényszer hatására - apró csókot nyomtam a homlokára.
Újabb rész, ezúttal az én személyes kedvencem! :)
Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket.
Kommentelni, feliratkozni ér!
Lace x.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése