8. Carpe diem

VILMÁNYI DÉNES

Hallottam, hogy összevesztek, és mivel olyan hangosan ordítottak egymással, tisztában voltam vele, hogy a vita egyik oka én vagyok.

És, ez baromira nem tetszett, mert utáltam, ha az emberek a kelleténél jobban figyelnek rám, és ez határozottan abba a kategóriába tartozott.

Legalább úgy veszekedtek volna, hogy engem is, mármint szerény személyemet is hagyják felszólalni az ügy érdekében.

Igen, oké Lottival voltam. És, ezzel hol van a probléma? A többiek egyedül hagytak minket, így ahelyett, hogy egyedül bolyongtunk volna, együtt töltöttük az időt, mint két barát.

És, ez így teljesen oké.

Mármint Janának semmi oka nem lehet kiakadni azért, mert Lotts velem is lógott.

Az már más tészta, ha a szarrágó Roland miatt van kiborulva. Az magyarázat nélkül is jogos.

Fáradtan megráztam a fejemet, és nem mozdultam el a gépem elől,-amin a Walking Dead egyik része ment, éljenek az előre letöltött epizódok -, hiszen tudtam, hogy Jana előbb- utóbb fel is bukkan, hogy kihisztizze magát, majd rájöjjön, hogy egy gyökér volt, és elmenjen kibékülni a legjobb barátnőjével.

Borzalmasak voltak, ezek ketten, és néha azon gondolkoztam, hogy mégis, hogyan lettek ők barátnők.

Jana, olyan volt, amilyen. Karakán, makacs, de talpraesett és határozott, tehát mindig elérte, hogy igaza legyen. Általában addig magyarázta a dolgokat, amíg el nem vesztettem a fonalat, és rá nem hagytam a dolgot. Tudtam, hogy ezzel lesz pár perc boldogsága. Mindemellett szőke volt, kék szemekkel, és folyton piros arccal, ami igazán megtévesztő lehet. Jana egy angyalbőrbe bújt, ördög volt, akivel az ember soha nem akart kicseszni. Főleg nem egy olyan, aki tudta, hogy naponta hány órát edz, és mennyire ki van gyúrva.

Lotti, majdnem, hogy a teljes ellentéte volt. Már, ami a külsőt illeti. Belsőre ugyanolyan makacs volt, mint Jana, és éppen ezért veszekedtek annyit, hiszen szinte soha nem egyezett a véleményük. Visszatérve a külsejére, Lotti alacsonyabb volt, mint Jana, bár nem sokkal, de észrevehetően. És, hála a jó égnek nem volt kigyúrva, így eggyel kevesebb csajtól kell félnem. Barna hajához passzolt, a barna szeme, és majdnem kreol bőre. Tudtam, hogy nem sportolt, így elképzelésem sincs, hogyan lehetett annyira jó alakja, mint amilyen volt. Olyan, se nem betegesen vékony, és nem is molett. Pont jó. Kicsit szélesebb dereka volt, mint a többieknek, de ez egyáltalán nem volt, rossz, hiszen éppen ezért vehetett részt, a "legjobb fenekű lány" versenyben. És, ezzel semmi baj nincs, mármint könyörgöm, pasiból vagyunk, ráadásul 17 évesek, alap, hogy megnézzük, hogy milyen egy lány hátsója, illetve mellei, utána szorosan jöhetnek a szemek, bár némelyik csak a tökével foglalkozó egyed már nem jut el odáig.

Csak gondolnom kellett arra, hogy Jana majd jön panaszkodni, hiszen egy hangos ajtó csapódás után, már fel is bukkant a szobánkban, csapzott hajjal, rettentő ijesztő tekintettel. A karjait keresztezve a mellkasánál huppant le Matyi ágyára, amire a fiú egyből felkapta a fejét, és fojtottan elvigyorodott, nehogy feltűnjön a dühös lánynak.

- Na, mesélj mi történt - sóhajtottam, és széttártam a karjaimat, jelezve, hogy jöjjön ide. De, a legnagyobb meglepetésemre, sokkal inkább a legjobb barátom felé fordult.

- Rád, most megvagyok sértődve, egyetemben Lottikával - legyintett, és a hangjából sütött a gúny, főleg, mikor kiejtette a legjobb barátnője nevét. Felvont szemöldökkel néztem, ahogyan a vigyorgó haverom karjai közzé bújt, és halkan motyogva kezdte a mesélést, de ahogy egyre jobban belement a témába, úgy beszélt egyre hangosabban arról, hogy ő mennyire haragszik most mindenkire, és utál mindent. Aztán persze megnyugtatta Matyit, hogy ő kivétel. Most.

×××

Reggel halk motoszkálásra ébredtem, és mikor kinyitottam a szememet, egyből feltűnt, hogy Jana próbált hang nélkül kiosonni. Ismétlem, csak próbált, ugyanis Mátyáson kívül mindenkit felvert. Megköszörültem a torkomat, hogy észrevegyen, ami meg is történt, ugyanis az ajtóból még visszafordult, és rám vezette a tekintetét.

- Futás, ma? - suttogtam, bár tudtam, hogy felesleges volt. Matyi olyan hangosan horkolt, hogy nyilván nem kelt fel rá, Lénárd meg alapból is ébren volt. Nem válaszolt, csak elhúzta a száját, és kelletlenül bólintott.

Tudtam, hogy akármennyire is haragszik rám, akkor is eljön majd velem futni, hiszen egyedül nem mehet, és csak én vagyok még olyan idióta rajta kívül, aki reggel hatkor indul rohangálni.

Ahogy kilépett a szobából, egyből a saját fürdőnkbe mentem, hogy hideg vízzel felébresszem magam. A tükörnél szembesültem vele, hogy mint érett 17 éves majdnem felnőtt férfiként, az én borostám is kezd megnőni. Viszont a létező legkevesebb kedvem sem volt ez ellen bármit is cselekedni, így egy vállrántás után magamra kaptam egy fekete futógatyát, és egy kék pólót, amit kiegészítettem a cipőmmel, és készen is álltam a futkározásra.

A folyosóra kiérve a tekintetem találkozott a falnak támaszkodó Janáéval. Míg az enyém viszonylag nyugodt volt, csupán csak álmos, az övé a fáradtságon kívül haragot, és csalódottságot is tükrözött.

Nem szólt semmit, csak mellém lépve indult meg velem, ki a szikrázó napsütésbe, valamint a fagyosan kellemes amszterdami reggelbe.

Némán kocogtunk egymás mellett, s nekem ez tökéletesen megfelelt, de ismertem már annyira a mindig beszélő lány most sem fogja sokáig bírni a nyomasztó csendet.

- Rolanddal aludt - morogta rám sem nézve. Nem szóltam hozzá, pontosabban nem reagáltam rá semmit, tökéletesen tudtam, hogy folytatni fogja - Akkor vánszorgott vissza a szobába, mikor én indultam. Még éppen hallottam, hogy Vivinek meséli Rolandocska milyen édes volt - forgatta meg a szemeit, és mélyet sóhajtott.

- Biztos életbe lépett a carpe diem. - vontam meg a vállamat, elhitetve vele, hogy a legkevésbé sem érdekel, mit műveltek azok ketten - Ha Lotti a mának akar élni, és azzal a gyíkfinggal lenni, hadd tegye. Ez az ő élete, Jana. Nem szólhatsz bele, nem irányíthatod - fordítottam felé a fejemet, ám ő továbbra is maga elé meredve kocogott tovább, majd mély levegőket véve lelassított, végül leállt.

- Nem irányítani akarom - motyogta megrázva a fejét - Csak féltem attól a nyomoréktól. Nem akarom, hogy ő is csalódjon.

- Mit értesz azon, hogy is? - vontam fel a szemöldökömet, ugyanúgy lelassítva mellette. Keresztbe tett karokkal fordultam teljes testtel felé - Mit nem mondasz el, Jana?

- Semmit, vagyis. Én azokra a lányokra gondoltam, akiket átejtett már eddig - hajtotta le a fejét, és a derekáig érő copfja végét kezdte el piszkálni. Pont, mikor hazudik.

- Jana - sóhajtottam, és a vállára tettem a kezemet - Az igazat - böktem meg a vállát, majd a nyakát és a fülét. Kislányosan felnevetett, és összehúzta a vállait, próbálva ezzel védekezni.

- Tudod, hogy én már régebb óta ismerem Rolandot - sütötte le a szemeit - Egy suliba jártunk. És, én naiv kislányka beleestem abba a hibába, hogy még abba a srácba is beleestem. Sokáig voltunk együtt. Az alatt az idő alatt, ő másik két lánynak csapta a szelet. Mondhatom, miután kiderült elég rendesen a padlóra küldött. De, jól vagyok - tárta szét a karjait, és halványan elmosolyodott - Én csak nem szeretném, ha ez Lottit is tönkre tenné.


××

carpe diem: élj a mának.
hello, újabb részt hoztam, és sajnálom, hogy a múlthéten elmaradt a rész, de a vasárnapom majdnem teljes egészében net nélkül telt.
remélem tetszett a rész, annyira, hogy nyomot hagyjatok magatok után.
tényleg érdekel a véleményetek!
Lace x.