5. Mert mosogatni jó

Halihó emberek!

Ismét itt vagyok az új, Lotti szemszögű résszel, ami immár az ötödik. 

Emellett, egy másik újdonságot is hoztam: a trailert, amit majd az oldalsávba szeretnék kirakni, ha rájövök, hogy kell, de addig itt a link. Nagyon remélem, megfelelőnek tartjátok majd, főleg mivel én csináltam, és várom róla a véleményeteket.

Ahogyan a részről is kommentben, és a feliratkozásokat is őszintén remélem.

Jó olvasást!

Fran D. Black

5. Mert mosogatni jó 

Lotti

Valamiféle épület lépcsőjén ültünk, és sorban egymás után bepötyögtem a telómba a kérdéseket. Éljen az ingyen Wi-fi. Direkt az útvonaltól eltérő búvóhelyet kerestünk, hogy véletlenül se találjanak meg.

- Te egy zseni vagy Lotti - mondta Matyi, és elővette a cigis dobozát. - Végre rágyújthatok, el se hiszem - mondta, és úgy is tett. - Most imádlak - nézett rám, és láthatóan odáig volt a testében szétáramló nikotintól. Egy szemforgatással reagáltam rá. Dénes eközben a térképet tanulmányozta, hogy hogyan tudnánk feltűnés nélkül célba érkezni.

- Hol van már az a fránya tourinform? - hallatszott távolról egy ismerős hang, amire mindhárman felkaptuk a fejünket. Matyi az irányába nézett, és szemei egyből tágra nyíltak.

- Hogy a jó büdös... - kezdte, majd egy óriási utolsó slukk után elpöccintette a cigijét.

- Mi az? - néztem rá, de csak grimaszt kaptam válaszként. Tulajdonképpen nem is kellett mondania semmit, mert abban a pillanatban befordult a sarkon Erika néni és Adrienn. Elsőnek fel se fogtam, folytattam tovább a böngészést, de, amikor leesett elszörnyedve meredtem rájuk.

- Ti meg mit kerestek itt? - bámult ránk fürkészően. - Tudtommal ez a helyszín nincs a térképen.

- A tanárnők mégis itt vannak - vont vállat Matyi.

- Mátyás maradj csöndben! - intette le, majd felém fordult. - Lotti? Magyarázatot várok! - Aztán meglátta a kezünkben a telefonokat. - Ti csaltok! - képedt el. - Szégyelljétek el magatokat! Lotti legalább tőled többet vártam - rázta a fejét. A fiúkból kitört a röhögés. Ha rajtuk múlik, talán végig sétáljuk az útvonalat. - Ezért büntetés jár, meg természetesen kizárás a játékból. No, de mi legyen az? - Félőn a srácokra néztem. Azt hittem neheztelni fognak rám miatta, de ők csak tovább nevetgéltek váll vonogatva.

- Mondjuk, mosogathatnának ők vacsora után - szólalt meg Adri halkan, de ördögi mosollyal az arcán. Kérdőre vonó tekintettel néztem rá, amire csak kuncogásba kezdett. "Te áruló" - tátogtam úgy, hogy az ofő semmit se vegyen észre belőle.

- Ez igazán jó ötlet Adrienn! - tapsolt egyet Erika néni, mire Matyi szokás szerint kiakadt.

- De hát tanárnő, nekünk a kizárás elég nagy büntetés - játszotta a hattyú halálát, sőt még a kezét is a szívére tette. Természetesen nem jött be a rögtönzött drámája, Erika néni csak a fejét csóválta. Már Dénes is röhögni kezdett, de ahogy ránéztem, láttam, hogy leginkább kínjában teszi.

- Hogy nehogy megint valami hülyeségbe vigyétek Lottikát, immáron harmadszorra - nézett szúrósan felváltva a két srácra - itt maradtok, amíg mi végzünk odabent - mutatott a tourinform irodára. - Ha nem talállak itt benneteket, pontosan itt, akkor garantálom az osztályfőnöki, de talán inkább az igazgatói intőt mindhármatoknak - rivallt ránk végül, majd a két tanárnő betipegett az irodába.

- Jajj szegény ártatlan Lottika - kényeskedett Matyi egyből, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó. - Angyal testbe bújt ördög vagy - mondta, mire mindketten furán néztük. - Igen így van - szögezte le, majd karba tette kezét és elfordította a fejét. Dénessel összenéztünk, és kitört belőlünk a nevetés.

- Ügyesek vagytok - dicsért meg minket az ofő, mint három kiskutyát, akik megtanulták a "Marad!" parancsot, amikor úgy 10 perc elteltével végeztek odabent. - Indulhatunk a célhoz, bár, nem hiszem, hogy bárki beért volna már, akik szabályosak voltak - mondta, és megint kaptunk egy adag megrovó tekintetet.

A célhoz, bár nem volt hosszú az út, pont útba esett egy fagyizó. Adriennel egy rugóra járt az agyunk, neki pedig nyilván nem mond nemet Erika néni, így egy- egy kétgömbös fagyival folytattuk az utunkat. Talán ezzel ütöttünk el annyi időt, vagy csak az ofő számította el magát, de már két csapat megérkezett a megbeszélt helyre. Köztük Jana is ott volt, aki pont, mint a többiek értetlenül nézett ránk.

- Miért van nálatok fagyi, és miért voltatok a tanárokkal? - vont kérdőre Jana felvont szemöldökkel, hogy csak én halljam.

- Kizártak minket - rántottam meg a vállam.

- Jellemző - nevetett fel, majd pár pillanat múlva már nyúlt is a fagyimért egy nyalásért, majd tovább is ment a két srácét is elkunyizni, aminek természetesen Mátyás örült legjobban.

- Nem, ez nem nyilvánul smárolásnak - szólt oda neki, amikor már elhajolt a fiú tölcsérétől. Valószínűleg rátapintott a lényegre, mert Matyi bezárta a száját mielőtt bármit mondhatott volna.

Ezután Eszti panaszkodását hallgattuk, merthogy Janával és Rolival volt egy csapatban, akik az egész utat végig veszekedték, a forgalmas utcákon ordibálva. Persze Jana egyből meg akarta ezt cáfolni, miszerint csak Roland ordibált, a srácot látványosan hidegen hagyta a téma, annak ellenére, hogy róla volt szó. Ha pontosan szeretnék fogalmazni, azt kell mondanom a két legjobb barátom között óriási, és áthidalhatatlan ellentét van.

Ettől függetlenül, vagy pont emiatt pár perc múlva kiderült, hogy nekik, hármójuknak sikerült megnyerni a versenyt, azzal, hogy leghamarabb értek be, és ráadásul csak egyetlen hibapontjuk volt.

- A jutalmuk, pedig az, hogy bármi apróságot kérhetnek, természetesen normális kereteken belül - nézett az utolsó résznél Rolandra. – Ezen kívül úgy gondolom érdemes tudnotok, hogy Lottiék hármasát, Dénest és Mátyást beleértve kizártuk a versenyből, miután Adriennel csaláson kaptunk őket. Büntetésük vacsora utáni mosogatás. - Miután rendesen kiröhögték rajtunk magukat az osztálytársaink, mert ugye a legszebb öröm a káröröm, elindultunk vissza a szállásra.

- Elkísérsz este forró csokit venni? - kérdezte Jana csillogó szemekkel. Valószínűleg látta rajtam az értetlenséget, mert folytatta: - Ezt kértem jutalmamul. Állítólag ott lehet kapni a világ egyik legfinomabbját. Erika néni rábólintott, de csak ha valaki elkísér, mert ő nem akarja ott hagyni az osztályt, Adrinak meg dolga van este.

- Mosogatnom kell - emlékeztettem a számat elhúzva.

- Ja, tényleg. El is felejtettem, hogy megint összezárnak titeket Dénessel. Szar lehet - gúnyolódott.

- Mire célzol? - néztem rá kérdőn.

- Sajnos, okom van azt feltételezni, hogy már direkt csinálod ezt, hogy csupa véletlen folytán vele maradhass.

- Matyi is ott lesz, kezdjük ott. Másrészt meg ne kombinálj már. Mosogatnom kell! Kit érdekel itt Dénes?! Ezt vele is eljátszottad, mi? Hogy itt hajtunk egymásra, mint két elvakult majom? - Úgy látszott ezzel sarokba szorítottam, szóval valószínűleg tényleg beszélt már erről Dénessel is. Na, szépen vagyunk.

》》》》》》》》》》》》》》》》》》

- Mátyás, hova igyekszel? - szólította meg, a sebesen az étkezőből kifelé igyekező srácot az ofő. - Nem bújsz ki ebből, irány mosogatni! - mondta, mire a srác látványosan durcázva elindult utánunk a kis mellékhelységbe.

- Tanárnő maradhatok velük? Unatkoznék egyedül - kérdezte Lénárd.

- Csak amíg én is - felelte. - Van még egy kis megbeszélni valóm van den Bosch úrral. - Lénárd bólintott majd beslisszolt hozzánk.

Szó nélkül vágtam bele a munkába, hogy minél hamarabb végezzünk, de úgy tűnt a két srác nem osztozik az elvemben. Hisztiztek, mint két kis óvodás, amin az sem segített, hogy Lénárd, ahogy csak lehetett, szívatott minket.

Pár perc múlva megjelent Jana, szintén duzzogva.

- Vivi sem jön el velem forró csokit venni - toporzékolt.

- Hogy-hogy? - érdeklőttem, miközben egy mélytányért sikáltam.

- Nem érzi túl jól magát - húzta el a száját.

- Hova akarsz menni? - kérdezte Lénárd.

- Csak ide, max. két utcával arrébbra. Úgy 5 perc - nézett a srácra, már csak a tekintetével is kérlelve.

- Menjünk - egyezett bele egyből. - Addig is szívhatok egy szálat - tette hozzá jóval halkabban. Aztán kimentek Erika nénivel közölni a döntést, aki szó nélkül oda adta neki a kért pár eurót (természetesen az osztály pénz kárára), de csak úgy engedte el őket, ha láthatja a pénzből vásárolt forró csokit, vagy legalább a poharat.


Mi meg ott maradtunk a szenvedés bugyrának habjaiban. Szó szerint.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése